2013. november 28., csütörtök

Rejtély a szobámban

Nagy Agatha Christie rajongó vagyok és inkább Miss Marple párti. Coach-ként talán nem kell magyaráznom, hogy miért is szeretem, ahogy az emberi természetből kiindulva oldja meg a bűntényeket. Elgondolkoztat, kikapcsol, tanít és szórakoztat egyszerre. Történeteit a TV-ben is követem. Egy részt akár többször is megnézek.



Így voltam a Bűbájos gyilkosok (angolul The Pale Horse = A Fakó ló) című epizóddal is. Abban van, hogy

2013. november 18., hétfő

Kérlek, maradj!



Hát ami hír még, nem is olyan kicsi…, hogy ugye a leendő új főnökünk, akiről már írtam, hogy végre megtalálták, de majd csak januárban kezd, Gabi, ő már most igyekszik jobban megismerni a csapatot, mind az embereket, mind a feladatokat. Mindenkivel szervezett négyszemközti találkozót és már amikor Ust-tel, a főnökömmel beszélt, akkor felmerült, hogy szeretnék, hogy maradjak. A mi négyszemközti beszélgetésünk szinte már csak erről szólt.

Plusz 6 hónappal indítottak és

Élmények meglepetéssel



Múlt héten kedden magyarokkal találkoztam, olyanokkal, akiket nem ismertem még korábban. Úgynevezett Meetup csoportban találtam őket. Van egy ilyen honlap, ahol hasonló érdeklődésű embereket lehet találni és programokat szervezni nekik illetve azokon részt venni. Ott kerestem rá londoni magyar csoportra és most találkoztam velük először. Jót beszélgettünk, megismertem egy-két jó fej vagy érdekes embert. Hát ha megyek még ilyenre, akkor lesz/lenne ez igazán érdekes.
Amúgy a coachingos eseményt is ezen az oldalon keresztül találtam. Oda megyek most kedden is. Egy bestseller könyv írója jön előadást tartani, nagyon kíváncsi vagyok rá.

Múlt héten csütörtökre is jutott program,

Templomi barátokkal



Úgy jött ki, hogy vasárnaponként a templomban sem csak egy sima istentisztelet volt sosem. Vagy Bibliaóra 2-től, egyszer angolul vendégelőadóval, vagy Teaszolgálat 4-től 8-9-ig (alanyi jogon és helyettesítésként is), múlt héten karácsonyi színdarab próba, (amit végül inkább lemondtam időhiány miatt,) vagy csak egyszerűen a beszélgetés folytatása egy pub-ban…

Templomi barátaimmal voltunk egy jó kis buliban is, ahol az angol és a magyar kultúra keveredett.

Coaching és Éviéknél



Szabadidőmben, vagy mondjuk inkább úgy, munka után igyekeztem a dolgaimmal törődni, coacholtam is, sőt, voltam egy coaching-business előadáson is, tök jó volt, de azért a jóból is kijutott.
Ahogy a szülinapi beszámolómban írtam, (ha még nem olvastátok, ITT találjátok)

A nagy projekt



Túlórázásom utáni héten megint nem volt stresszes, vártuk, hogy végre beinduljanak a nagy projektek, amik miatt tulajdonképpen felvettek engem újra. Ez azonban kitűnő alkalom volt arra, hogy alaposan tanulmányozzam a kérdőívet, az Egyesült Királyságra már felállított elemzést és ezek alapján elkészítsem a sablonjaimat és az útmutatóimat-csekklistáimat. Kellett is rá ennyi idő, pont a megfelelő pillanatban végeztem vele. Ez is alkotó munka volt a javából így

Kaptam, de elvették



Utolsó napi párpercesem az volt, amelyben leírtam, hogy elkészült a blogom és hogy először, mióta itt vagyok, túlóráznom kellett – mikor máskor, mint amikor siettem volna el, hogy meg tudjuk venni az asztalom.

Hát nem csak az a nap volt túlórás, hanem az a teljes hét. Akkor hétfőn még nem sejtettem, hogy mekkora meló lesz végül az az ad-hoc projekt, amit megkaptam és hogy

2013. november 15., péntek

Tegnap volt a szülinapom - és 26 órán át tartott :)

Igazán már 13-án elkezdődött a szülinapom, merthogy fent voltam még 11 után, ami ugye otthon már hivatalosan is az én megszületésem napja, így elkezdtek jönni az első jókívánságok a Facebookon.

A legmeglepőbb az volt, hogy Pedro, a Pedrofon nevű Swing és Rock &Roll banda énekese FB levelet írt. OK, egy időben sokat jártam a bulijaikra, de hol van az már... :) és akkor sem ismertük egymást igazán. Most meg még egy virtuális tortát is kaptam. :)
Azt hiszem, már mosolyogva feküdtem le. :)

Aztán úgy is keltem. Bár

2013. október 31., csütörtök

Szempontok, ha Londonban keresel kiadó szobát

Van két szempont, ami miatt szeretem annyira a helyemet, hogy nem keresek újat: közel van a céghez és csak ketten vagyunk, mi is különböző életritmussal, így pl. nem zavarjuk egymást a fürdőben, konyhában. Ha éltél már albérletben, tudod, hogy miről beszélek. És nekem most az időspórolás központi tényező, erre mindkét elem nagyon pozitívan hat.

De talán naivságból, talán hitből, talán figyelmetlenségből fakad, hogy néha nagyon nem vagyok jó megfigyelő. Ennek köszönhető néhány kellemetlen meglepetés a szobában-lakásban, ahol élek.

Gyorsan készítettem is egy listát.
Címe: Ha még egyszer lakást keresek Londonban

Van köztük néhány teljesen érthető - bár nem biztos, hogy egyértelmű. Például:

2013. október 28., hétfő

Helyzetjelentés

Jelentem, az alvókámmal még mindig nincs baj. Átaludtam a vihart. A kertben nem történt különösebb változás, cserepek, kaspók, virágok a helyükön, csak a földön fekvő levelek mennyisége szaporodott. Volt egy nagyon jó jelzőkészülékem arra, hogy a kár - legalábbis a központibb Londonban - kisebb volt a vártnál:

Hurrikán Angliában

Pár óra még és lecsap a hurrikán Londonra is. Kicsit azért félek.

2013. október 15., kedd

Isten nem ver bottal

Talán most először, mióta itt vagyok, munka után siettem, hogy megvegyük végre az asztalt és széket a szobámba. Julia, a landlady vette, én meg segítettem elhozni. 7-re beszéltük meg.
Hát nem ma volt sürgős befejezni, megcsinálni valamit, ami 1/2 6-kor érkezett be? Dehogynem. Hát azt hiszem, ma visszakaptam a sok "lazsálást". Isten nem ver bottal.

(De azért odaértem a boltba, gyalog, szép helyeken járva, kicsit eltévedve, nem nagyon késve. Már csak szerelni kell...)

2013. október 14., hétfő

Evan visszatért

Biztosan ismeritek azt a viccet, hogy:
"- Mi a különbség a magyar és az angol búcsúzkodás között?
- A magyarok távozás nélkül búcsúznak, az angolok búcsúzás nélkül távoznak. :)"

Pár hete meséltem, hogy voltunk Emily búcsúztató pub-ozáson. Emily egy intern volt, azaz gyakornok. Ő elment, vissza az egyetemre, jött helyette másik, Michael. Első munkanapján bejött kedvesen, lelkesen, körbevezették, bemutatták a csapatban, mindenki örült. Akik munkát adtak neki, ők is lelkesek és reményteljesek voltak a nap végén. Másnap azonban Michael beteget jelentett és napokig nem lehetett elérni.

2013. október 9., szerda

London a meglepetések városa


Képzeljétek, hivatalos engedélyem van „semmit csinálni”. :) Azaz nincs mit csináljak munka címszó alatt a munkahelyemen...

Pedig az elmúlt hetekben sem voltam épp a munka hőse, általában nem voltam túl gyors, a napi párperceseket mindig bentről írtam és nem az egy órás ebédidőben, amit szintén mindig maximálisan kihasználtam vagy még inkább túl is ”teljesítettem”. Átnéztem mindent a kutatós csapat intranetes oldalán, az elemzős munkafolyamatokról szóló leírásokat, mindent. De így sem tudtam elég lassú lenni, hogy ne jöjjön el az a pillanat, amikor már nem tudok milyen munkához kapcsolódó dolgot kitalálni magamnak.

Úgyhogy most hivatalos engedélyem van azt csinálni, amit akarok, amíg be nem érkezik valami. Így most imádkozom, hogy az minél később jöjjön, mert viszont ezer és ezer ötletem van arra, hogy mit csinálhatnék ez idő alatt a magam dolgaiból... Például írok nektek. Méghozzá a hétvégéről. (Most jött a hír, hogy amire várunk, csak este ½ 7 körül érkezik. Juhéjj!!! :) )

2013. október 4., péntek

Micsoda nap!

Hát a tegnapi igazán tartalmas és mozgalmas nap volt. Kezdődött ugye a vonattal, aztán volt egy villámmegbeszélésünk összehívva ¾ 1-re a globális marketingvezetővel. Ő bejelentette, hogy végre megtalálták a csapat vezetőjét. (Min. január óta keresik.) Mindenki nagyon izgatott volt. Kedvenc munkatársam, Chris, ismeri, dolgozott már vele és nagyon örül neki. Azt mondja, mind emberileg, mind szakmailag, mind vezetési szempontból nagyon jó . Januárban fog teljesen kezdeni, de addig is igyekszik minél inkább megismerni minket és amit csinálunk. Már hétfőn délután lesz egy találkozónk vele.
Ezen a tegnapi megbeszélésen egyben azt is bejelentették, hogy Richard, aki jelenleg, ebben az átmeneti állapotban, január óta vezeti a csapatot, itthagy bennünket. :( Ő is jó fej volt, bár mióta visszajöttem, nem volt igazán kapcsolatom vele. Tegnap délután viszont épp volt lehetőségem egy kötetlen beszélgetésre vele. Kiderült, hogy alig várta, hogy itthagyhassa a zeneipart. Úgy tűnik, velem együtt ő sem annyira az iparág, mint inkább a kutatós szakma elkötelezettje. :)


De a nap még nem ért véget.

2013. október 3., csütörtök

Most ment el az Orient Express az ablakunk alatt. :)

Már írtam, hogy a telep közvetlenül egy vasútvonal mellett van. Ezen belül a mi épületünk is és a kutatós csapat birodalma, ablakai is. Néha beleremeg az ablak az alattunk száguldozó vonatok erejébe, de most valami egészen különleges történt.

2013. október 1., kedd

Ki bámulja a hátamat?

A hétvégén otthon voltam egy programokkal telezsúfolt hétvégén. Ennek megfelelően tegnapra már olyan fáradt voltam, hogy gyakorlatilag semmi értelme nem volt ennek a napnak. Ma ebből a szempontból már egész jól vagyok.
A héten nincs Ust, így nem tud nekem új munkát adni. Amik sürgősek szoktak lenni, az eddig még nem jött be a héten. Amit amolyan pótcselekvésként kaptam, az pedig abból az unatkozós fajtából való.
Eszméletlen, hogy mennyi pótcselekvést vagyok képes ilyenkor tenni.
Például felfedeztem, hogy

2013. szeptember 26., csütörtök

Tökéletes

Most vettünk fel még valakit az adatelemzős csapatba, aki a kulimunkát fogja csinálni. (Kicsit aggódom a nyugalmamért. :)
Ezt írásban jelentette be a közvetlen főnököm, Ust és ennek kapcsán az imént zajlott le az alábbi beszélgetés közte és az egyik kedvenc kollégám, Chris – a csapatban ő is valami vezető – között:

Kaszinóztunk a Picadilly Circus-ön


Kaszinóterem
Tegnapi párpercesemben írtam arról, hogy milyen pub-ban jártunk múlt csütörtökön, elbúcsúztatni egyik munkatársunkat, Emily-t. Onnan kb. ennyi volt az említésre méltó. Kb. 9-ig voltunk, akkor mentünk át a kaszinós estre, farkaséhesen.

2013. szeptember 25., szerda

Magyar a csapatban?

Van egy „kisegítő kölcsön munkaerőnk”, múlt hét óta. Szegény srácot úgy sajnáltam az elején. Első nap full öltönyben jött. Messziről lerítt róla, hogy új, mert itt mindenki totál kényelmes cuccokban jár. A leggyakoribb a farmer-póló kombó. :) Másnap már ő is szabadabbra vette, de a fekete pulóver még mindig idegenül hatott a nagy nyitott terű irodában. Aztán szerdán már egyszerű, mintás fehér pólóban jött. Jó volt látni! :)

Csütörtökön pedig,

2013. szeptember 23., hétfő

Jó helyen járok?

Szokás szerint nagy lendülettel veszem be magam a női mosdóba itt, a cégnél. Valamilyen általam nem ismert oknál fogva két lengőajtón át vezet be az út. Meglepetésemre ma a második tárva-nyitva volt. Kicsit megtorpanok, de azért beljebb megyek. Valami fura. Rossz helyen járok?

2013. szeptember 20., péntek

Londonban tényleg mindenki az időjárásról beszél?

A munkahelyem egy régi raktártelepen van, amit átalakítottak irodákká. Úgy hívják a telepet, hogy Kensington Village. Kicsit olyan is, mint egy különálló falucska, persze jó nagy és magas, nagy-üveges házakkal, de saját kis parkocskával és a központi épületben (jó drága) kantinnal. (Étterem árak... :( )
Csak az jöhet be ide, akinek kártyája van, vagy akit vár valaki.

Ahhoz a kapuig, amelyik amúgy pont a mi épületünktől/lépcsőházunktól van a legmesszebb, ahhoz az az út vezet, amin lakok. Ez egy 2*3 sávos nagy út, de a háztól a telep kapujáig mindössze kb. 250 métert kell megtennem.  Az út már innentől vezet föl egy felüljáróra a sínek fölött (amik közvetlenül az épületünk mellett futnak). És hát ez így tökre alkalmas nagy-nagy reklámtáblák kihelyezésére. De engem

2013. szeptember 19., csütörtök

A legkedveltebb zenei műfaj Magyarországon - Londonból

Idejön hozzám az imént az egyik munkatársam, hogy mi Magyarországon a legkedveltebb zenei műfaj.
„Hát azt nem nektek kéne tudni az adatokból?” – gondoltam magamban.
De azért elgondolkoztam

2013. szeptember 18., szerda

Az unalom ellenszere

Ma mérhetetlenül fáradt voltam. Egész nap éreztem a szemem, bár lehet, hogy nem csak a fáradtság az oka. Úgyhogy megyek is aludni. Röviden: a mai nap folytatódott az unalom, de munkaidő lejárta előtt egy órával rájöttem az ellenszerre. Betettem youtube-on a Rebecca musical-t. Hát mindjárt sokkal jobb kedvem lett. :) Megvan a recept. :)
Holnap megyünk pub-ba és casinoba, utána majd írok.

2013. szeptember 17., kedd

Az idő megszépíti az emlékeket


Az idő megszépíti az emlékeket. Hiába tudtam az eszemmel, hogy

2013. szeptember 14., szombat

Pubozások


Tegnap megint pub-oztunk, ezúttal azon okból, hogy valamilyen nagy UMG-s konferencia miatt - ahova a UK kutatós csapatból csak 2 főnök ment - itt volt Lisa Ausztráliából, aki akkor, amikor én először jöttem ki, akkor töltött itt fél évet, helyettesítve Richard-ot, a jelenlegi főnököt, aki akkor fizetés nélküli szabiját töltötte és utazgatott a világban.

2013. szeptember 12., csütörtök

A lakáskeresés nyűgjei


A lakáskeresés most sokkal nagyobb kihívást állított elém, mint két éve. Legalábbis így éreztem. Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy csak úgy éreztem. Szerettem volna már az első hétvégémen költözni, de csak a másodikon sikerül.

2013. szeptember 5., csütörtök

A második első munkanapomon


Rögtön az első munkanapomon, munka után mentünk "iszogatni". Előtte is mondtak valamit, aznap is kérdezgették, hogy megyek-e, hát persze, hogy nem hagytam ki. :) De igazából fogalmam sem volt, hogy hová megyünk és egyszerűen sehogyan sem tudtam senkitől sem úgy kérdezni, hogy annál többet megtudjak, hogy iszogatni. Az kiderült, hogy Saint Paul katedrális megálló a cél, ami elég messze van a munkahelyünktől, így különösen nem értettem: közelebb nem volt pub??? :))) Végül ők is a térképen keresték, hogy hova is megyünk. Kérdeztem, hogy honnan hallottak róla. Mondják, még sosem hallottak róla korábban. És akkor végre sikerült a helyes kérdést feltennem:

2013. szeptember 3., kedd

(Vissza)Érkezés

Megérkeztem rendben és vidáman, bár 1 órát késett a gép és az út során elhagytam a sálam - amit itt kaptam tavaly a búcsúztatómon az EMI-os munkatársaimtól... - meg a magyar telefonom, de több is veszett Mohácsnál. :)

A repülőút nagyon jó volt, végre