Rejtély a szobámban

Nagy Agatha Christie rajongó vagyok és inkább Miss Marple párti. Coach-ként talán nem kell magyaráznom, hogy miért is szeretem, ahogy az emberi természetből kiindulva oldja meg a bűntényeket. Elgondolkoztat, kikapcsol, tanít és szórakoztat egyszerre. Történeteit a TV-ben is követem. Egy részt akár többször is megnézek.

Így voltam a Bűbájos gyilkosok (angolul The Pale Horse = A Fakó ló) című epizóddal is. Abban van, hogy

Kérlek, maradj!

Hát ami hír még, nem is olyan kicsi…, hogy ugye a leendő új főnökünk, akiről már írtam, hogy végre megtalálták, de majd csak januárban kezd, Gabi, ő már most igyekszik jobban megismerni a csapatot, mind az embereket, mind a feladatokat. Mindenkivel szervezett négyszemközti találkozót és már amikor Ust-tel, a főnökömmel beszélt, akkor felmerült, hogy szeretnék, hogy maradjak. A mi négyszemközti beszélgetésünk szinte már csak erről szólt.

Plusz 6 hónappal indítottak és

Élmények meglepetéssel

Múlt héten kedden magyarokkal találkoztam, olyanokkal, akiket nem ismertem még korábban. Úgynevezett Meetup csoportban találtam őket. Van egy ilyen honlap, ahol hasonló érdeklődésű embereket lehet találni és programokat szervezni nekik illetve azokon részt venni. Ott kerestem rá londoni magyar csoportra és most találkoztam velük először. Jót beszélgettünk, megismertem egy-két jó fej vagy érdekes embert. Hát ha megyek még ilyenre, akkor lesz/lenne ez igazán érdekes.

Amúgy a coachingos eseményt is ezen az oldalon keresztül találtam. Oda megyek most kedden is. Egy bestseller könyv írója jön előadást tartani, nagyon kíváncsi vagyok rá.

Múlt héten csütörtökre is jutott program,

Templomi barátokkal

Úgy jött ki, hogy vasárnaponként a templomban sem csak egy sima istentisztelet volt sosem. Vagy Bibliaóra 2-től, egyszer angolul vendégelőadóval, vagy Teaszolgálat 4-től 8-9-ig (alanyi jogon és helyettesítésként is), múlt héten karácsonyi színdarab próba, (amit végül inkább lemondtam időhiány miatt,) vagy csak egyszerűen a beszélgetés folytatása egy pub-ban…

Templomi barátaimmal voltunk egy jó kis buliban is, ahol az angol és a magyar kultúra keveredett.

Coaching és Éviéknél

Szabadidőmben, vagy mondjuk inkább úgy, munka után igyekeztem a dolgaimmal törődni, coacholtam is, sőt, voltam egy coaching-business előadáson is, tök jó volt, de azért a jóból is kijutott.

Ahogy a szülinapi beszámolómban írtam, (ha még nem olvastátok, ITT találjátok)

A nagy projekt

Túlórázásom utáni héten megint nem volt stresszes, vártuk, hogy végre beinduljanak a nagy projektek, amik miatt tulajdonképpen felvettek engem újra. Ez azonban kitűnő alkalom volt arra, hogy alaposan tanulmányozzam a kérdőívet, az Egyesült Királyságra már felállított elemzést és ezek alapján elkészítsem a sablonjaimat és az útmutatóimat-csekklistáimat. Kellett is rá ennyi idő, pont a megfelelő pillanatban végeztem vele. Ez is alkotó munka volt a javából így

Kaptam, de elvették

Utolsó napi párpercesem az volt, amelyben leírtam, hogy elkészült a blogom és hogy először, mióta itt vagyok, túlóráznom kellett – mikor máskor, mint amikor siettem volna el, hogy meg tudjuk venni az asztalom.

Hát nem csak az a nap volt túlórás, hanem az a teljes hét. Akkor hétfőn még nem sejtettem, hogy mekkora meló lesz végül az az ad-hoc projekt, amit megkaptam és hogy

Tegnap volt a szülinapom - és 26 órán át tartott :)

Igazán már 13-án elkezdődött a szülinapom, merthogy fent voltam még 11 után, ami ugye otthon már hivatalosan is az én megszületésem napja, így elkezdtek jönni az első jókívánságok a Facebookon.

A legmeglepőbb az volt, hogy Pedro, a Pedrofon nevű Swing és Rock &Roll banda énekese FB levelet írt. OK, egy időben sokat jártam a bulijaikra, de hol van az már... :) és akkor sem ismertük egymást igazán. Most meg még egy virtuális tortát is kaptam. :)
Azt hiszem, már mosolyogva feküdtem le. :)

Aztán úgy is keltem. Bár