Így voltam a Bűbájos gyilkosok (angolul The Pale Horse = A Fakó ló) című epizóddal is. Abban van, hogy
Miss Marple abból jön rá, hogy őt is át akarják segíteni a másvilágra, hogy másképp van letéve az asztalára az egyik kozmetikai üvegcséje. Másképp - mint ahogy ő szokta.
Hát bizonyos dolgokban én is ilyen mániákus vagyok, mindent ugyanúgy csinálok. Valamilyen megszokás vagy rend szerint.
Manapság elég hideg van az irodában, így szóba sem jöhet más, mint a vékonyabb, de kötött fölső - a pulcsi alá. :)
Szülinapom előestéjén még két ilyen volt tiszta. A szekrény felé menet ki is gondoltam, hogy most melyiket válasszam. Aztán ahogy benyúlok, ott találok egy harmadikat is. Talán feledékeny vagyok - fut át az agyamon. De amint veszem ki a legfölsőt, látom ám, ez nem úgy van összehajtva - ahogy én szoktam. A szaga is szokatlan.
Agyam újratervez és pár másodperc múlva leesik: jobban jártam, mint Miss Marple. Nekem nem az életemet akarták elvenni, hanem egy nekem tetsző, hozzám illő ajándékkal akartak kedveskedni, Házinénim "kilopta" a fölsőt a szekrényemből, hogy szín-/méretmintául szolgálhasson a szülinapi ajándékomhoz. :) Ehhez:
A rejtvényfejtő jutalma |
Az én színem :) |
Nektek is köszönöm a jókívánságokat és hogy gondoltatok rám!
Isten áldjon benneteket is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése