2013. november 18., hétfő

A nagy projekt



Túlórázásom utáni héten megint nem volt stresszes, vártuk, hogy végre beinduljanak a nagy projektek, amik miatt tulajdonképpen felvettek engem újra. Ez azonban kitűnő alkalom volt arra, hogy alaposan tanulmányozzam a kérdőívet, az Egyesült Királyságra már felállított elemzést és ezek alapján elkészítsem a sablonjaimat és az útmutatóimat-csekklistáimat. Kellett is rá ennyi idő, pont a megfelelő pillanatban végeztem vele. Ez is alkotó munka volt a javából így

Kaptam, de elvették



Utolsó napi párpercesem az volt, amelyben leírtam, hogy elkészült a blogom és hogy először, mióta itt vagyok, túlóráznom kellett – mikor máskor, mint amikor siettem volna el, hogy meg tudjuk venni az asztalom.

Hát nem csak az a nap volt túlórás, hanem az a teljes hét. Akkor hétfőn még nem sejtettem, hogy mekkora meló lesz végül az az ad-hoc projekt, amit megkaptam és hogy

2013. november 15., péntek

Tegnap volt a szülinapom - és 26 órán át tartott :)

Igazán már 13-án elkezdődött a szülinapom, merthogy fent voltam még 11 után, ami ugye otthon már hivatalosan is az én megszületésem napja, így elkezdtek jönni az első jókívánságok a Facebookon.

A legmeglepőbb az volt, hogy Pedro, a Pedrofon nevű Swing és Rock &Roll banda énekese FB levelet írt. OK, egy időben sokat jártam a bulijaikra, de hol van az már... :) és akkor sem ismertük egymást igazán. Most meg még egy virtuális tortát is kaptam. :)
Azt hiszem, már mosolyogva feküdtem le. :)

Aztán úgy is keltem. Bár

2013. október 31., csütörtök

Szempontok, ha Londonban keresel kiadó szobát

Van két szempont, ami miatt szeretem annyira a helyemet, hogy nem keresek újat: közel van a céghez és csak ketten vagyunk, mi is különböző életritmussal, így pl. nem zavarjuk egymást a fürdőben, konyhában. Ha éltél már albérletben, tudod, hogy miről beszélek. És nekem most az időspórolás központi tényező, erre mindkét elem nagyon pozitívan hat.

De talán naivságból, talán hitből, talán figyelmetlenségből fakad, hogy néha nagyon nem vagyok jó megfigyelő. Ennek köszönhető néhány kellemetlen meglepetés a szobában-lakásban, ahol élek.

Gyorsan készítettem is egy listát.
Címe: Ha még egyszer lakást keresek Londonban

Van köztük néhány teljesen érthető - bár nem biztos, hogy egyértelmű. Például:

2013. október 28., hétfő

Helyzetjelentés

Jelentem, az alvókámmal még mindig nincs baj. Átaludtam a vihart. A kertben nem történt különösebb változás, cserepek, kaspók, virágok a helyükön, csak a földön fekvő levelek mennyisége szaporodott. Volt egy nagyon jó jelzőkészülékem arra, hogy a kár - legalábbis a központibb Londonban - kisebb volt a vártnál:

Hurrikán Angliában

Pár óra még és lecsap a hurrikán Londonra is. Kicsit azért félek.

2013. október 15., kedd

Isten nem ver bottal

Talán most először, mióta itt vagyok, munka után siettem, hogy megvegyük végre az asztalt és széket a szobámba. Julia, a landlady vette, én meg segítettem elhozni. 7-re beszéltük meg.
Hát nem ma volt sürgős befejezni, megcsinálni valamit, ami 1/2 6-kor érkezett be? Dehogynem. Hát azt hiszem, ma visszakaptam a sok "lazsálást". Isten nem ver bottal.

(De azért odaértem a boltba, gyalog, szép helyeken járva, kicsit eltévedve, nem nagyon késve. Már csak szerelni kell...)

2013. október 14., hétfő

Evan visszatért

Biztosan ismeritek azt a viccet, hogy:
"- Mi a különbség a magyar és az angol búcsúzkodás között?
- A magyarok távozás nélkül búcsúznak, az angolok búcsúzás nélkül távoznak. :)"

Pár hete meséltem, hogy voltunk Emily búcsúztató pub-ozáson. Emily egy intern volt, azaz gyakornok. Ő elment, vissza az egyetemre, jött helyette másik, Michael. Első munkanapján bejött kedvesen, lelkesen, körbevezették, bemutatták a csapatban, mindenki örült. Akik munkát adtak neki, ők is lelkesek és reményteljesek voltak a nap végén. Másnap azonban Michael beteget jelentett és napokig nem lehetett elérni.

2013. október 9., szerda

London a meglepetések városa


Képzeljétek, hivatalos engedélyem van „semmit csinálni”. :) Azaz nincs mit csináljak munka címszó alatt a munkahelyemen...

Pedig az elmúlt hetekben sem voltam épp a munka hőse, általában nem voltam túl gyors, a napi párperceseket mindig bentről írtam és nem az egy órás ebédidőben, amit szintén mindig maximálisan kihasználtam vagy még inkább túl is ”teljesítettem”. Átnéztem mindent a kutatós csapat intranetes oldalán, az elemzős munkafolyamatokról szóló leírásokat, mindent. De így sem tudtam elég lassú lenni, hogy ne jöjjön el az a pillanat, amikor már nem tudok milyen munkához kapcsolódó dolgot kitalálni magamnak.

Úgyhogy most hivatalos engedélyem van azt csinálni, amit akarok, amíg be nem érkezik valami. Így most imádkozom, hogy az minél később jöjjön, mert viszont ezer és ezer ötletem van arra, hogy mit csinálhatnék ez idő alatt a magam dolgaiból... Például írok nektek. Méghozzá a hétvégéről. (Most jött a hír, hogy amire várunk, csak este ½ 7 körül érkezik. Juhéjj!!! :) )

2013. október 4., péntek

Micsoda nap!

Hát a tegnapi igazán tartalmas és mozgalmas nap volt. Kezdődött ugye a vonattal, aztán volt egy villámmegbeszélésünk összehívva ¾ 1-re a globális marketingvezetővel. Ő bejelentette, hogy végre megtalálták a csapat vezetőjét. (Min. január óta keresik.) Mindenki nagyon izgatott volt. Kedvenc munkatársam, Chris, ismeri, dolgozott már vele és nagyon örül neki. Azt mondja, mind emberileg, mind szakmailag, mind vezetési szempontból nagyon jó . Januárban fog teljesen kezdeni, de addig is igyekszik minél inkább megismerni minket és amit csinálunk. Már hétfőn délután lesz egy találkozónk vele.
Ezen a tegnapi megbeszélésen egyben azt is bejelentették, hogy Richard, aki jelenleg, ebben az átmeneti állapotban, január óta vezeti a csapatot, itthagy bennünket. :( Ő is jó fej volt, bár mióta visszajöttem, nem volt igazán kapcsolatom vele. Tegnap délután viszont épp volt lehetőségem egy kötetlen beszélgetésre vele. Kiderült, hogy alig várta, hogy itthagyhassa a zeneipart. Úgy tűnik, velem együtt ő sem annyira az iparág, mint inkább a kutatós szakma elkötelezettje. :)


De a nap még nem ért véget.