Már amikor először éltem Londonban, már
akkor is vágytam legalább egy kicsit megismerni a vidéket. Azt terveztem, hogy
elmegyek valami pár napos túrára. Végül jött egy lehetőség, a templomban,
Wales-be utaztunk. Nagyon jó volt, örülök, hogy eljuthattam oda és különösen
annak, hogy úgy, ahogy. No de a vidéki Anglia így kimaradt. Gondoltam, hogy hát
akkor most! Most nem hagyom ki! „Karácsonyi szünetben” kerestem a
lehetőségeket, de aztán arra jutottam, jobban megéri egy napos túrákat csinálnom
Londonból, saját szervezésben. Ennek az első állomása volt most szombaton
Cambridge.
Azt hiszem, senkinek nem kell bemutatni,
hogy ez a világ egyik legismertebb egyetem-városa. Az első egyeteme több mint
700 éves, de rövid időn belül több másik is követte. A legújabb viszont alig
idősebb, mint én.
Maga a város a Cam folyó partján épült,
amely most rendesen árad, elöntve ezzel 1-2 olyan helyet, amelyen máskor
sétálhattam volna, adva viszont egy különleges hangulatot a látogatásomnak.
Egyedül vágtam neki az útnak. Szeretek
egyedül menni, hisz akkor azt tehetek és akkor, amikor akarok. Azt nézek meg,
ami érdekel, arra megyek, amerre visz az ösztönöm, addig állítgatom a
fényképezőgépem és a nézőpontom, amíg jól esik. Ezúttal viszont másképp
szerették volna az égiek.
A vonaton egy szép arcú lány huppant le
velem szemben. Ahogy kiléptünk az
állomás épületéből, hol az egyikünk előzte meg a fényképező másikat, hol a
másikunk az egyiket, mígnem úgy félúton a belvárosba leszólított, hogy én is
elvesztem-e, mutatva a térképét. Egy kedves ember rögtön a segítségünkre
sietett, még inkább erősítve azt az érzést bennünk, hogy "összetartozunk". Így hát onnantól együtt
jártuk a várost, fényképeztünk, beszélgettünk, ettünk-ittunk és együtt utaztunk
vissza is.
Ő brazil és 3 hétre van Londonban nyelvet
tanulni és „nyaralni” (mert hát náluk most van ugye nyár...). Jól megértettük egymást, sőt, még azt is
mondhatom, eléggé hasonlítunk, a városnézési szokásainkon kívül pl. abban is,
hogy nem szeretjük a kávét és a csípős kaját.
Így mindenképpen azt mondhatom, hogy jó
volt társaságban felfedezni Cambridge városát és talán szereztem egy új barátot
is a nagyvilágból.
Ennek a lakóhajónak még kiskertje is van |
Megáradt folyó ide, megáradt folyó oda, azért estefelé láttunk egy-két gondolást |
A nagyon erős szél sem tántorítja el (és le) a bicikliseket |
Cambridge-be már megérkezett a tavasz |
Cambridge-i Sóhajok hídja |
A bicikli a legnépszerűbb közlekedési eszköz - csakúgy, mint Amsterdamban |
Az idő gyönyörű volt a fényképezéshez, amúgy a széltől majd megfagytunk |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése