Ki bámulja a hátamat?

A hétvégén otthon voltam egy programokkal telezsúfolt hétvégén. Ennek megfelelően tegnapra már olyan fáradt voltam, hogy gyakorlatilag semmi értelme nem volt ennek a napnak. Ma ebből a szempontból már egész jól vagyok.
A héten nincs Ust, így nem tud nekem új munkát adni. Amik sürgősek szoktak lenni, az eddig még nem jött be a héten. Amit amolyan pótcselekvésként kaptam, az pedig abból az unatkozós fajtából való.
Eszméletlen, hogy mennyi pótcselekvést vagyok képes ilyenkor tenni.
Például felfedeztem, hogy

Tökéletes

Most vettünk fel még valakit az adatelemzős csapatba, aki a kulimunkát fogja csinálni. (Kicsit aggódom a nyugalmamért. :)
Ezt írásban jelentette be a közvetlen főnököm, Ust és ennek kapcsán az imént zajlott le az alábbi beszélgetés közte és az egyik kedvenc kollégám, Chris – a csapatban ő is valami vezető – között:

Kaszinóztunk a Picadilly Circus-ön

Kaszinóterem

Tegnapi párpercesemben írtam arról, hogy milyen pub-ban jártunk múlt csütörtökön, elbúcsúztatni egyik munkatársunkat, Emily-t. Onnan kb. ennyi volt az említésre méltó. Kb. 9-ig voltunk, akkor mentünk át a kaszinós estre, farkaséhesen.

Magyar a csapatban?

Van egy „kisegítő kölcsön munkaerőnk”, múlt hét óta. Szegény srácot úgy sajnáltam az elején. Első nap full öltönyben jött. Messziről lerítt róla, hogy új, mert itt mindenki totál kényelmes cuccokban jár. A leggyakoribb a farmer-póló kombó. :) Másnap már ő is szabadabbra vette, de a fekete pulóver még mindig idegenül hatott a nagy nyitott terű irodában. Aztán szerdán már egyszerű, mintás fehér pólóban jött. Jó volt látni! :)

Csütörtökön pedig,

Jó helyen járok?

Szokás szerint nagy lendülettel veszem be magam a női mosdóba itt, a cégnél. Valamilyen általam nem ismert oknál fogva két lengőajtón át vezet be az út. Meglepetésemre ma a második tárva-nyitva volt. Kicsit megtorpanok, de azért beljebb megyek. Valami fura. Rossz helyen járok?

Londonban tényleg mindenki az időjárásról beszél?

A munkahelyem egy régi raktártelepen van, amit átalakítottak irodákká. Úgy hívják a telepet, hogy Kensington Village. Kicsit olyan is, mint egy különálló falucska, persze jó nagy és magas, nagy-üveges házakkal, de saját kis parkocskával és a központi épületben (jó drága) kantinnal. (Étterem árak... :( )
Csak az jöhet be ide, akinek kártyája van, vagy akit vár valaki.

Ahhoz a kapuig, amelyik amúgy pont a mi épületünktől/lépcsőházunktól van a legmesszebb, ahhoz az az út vezet, amin lakok. Ez egy 2*3 sávos nagy út, de a háztól a telep kapujáig mindössze kb. 250 métert kell megtennem.  Az út már innentől vezet föl egy felüljáróra a sínek fölött (amik közvetlenül az épületünk mellett futnak). És hát ez így tökre alkalmas nagy-nagy reklámtáblák kihelyezésére. De engem

A legkedveltebb zenei műfaj Magyarországon - Londonból

Idejön hozzám az imént az egyik munkatársam, hogy mi Magyarországon a legkedveltebb zenei műfaj.
„Hát azt nem nektek kéne tudni az adatokból?” – gondoltam magamban.
De azért elgondolkoztam

Az unalom ellenszere

Ma mérhetetlenül fáradt voltam. Egész nap éreztem a szemem, bár lehet, hogy nem csak a fáradtság az oka. Úgyhogy megyek is aludni. Röviden: a mai nap folytatódott az unalom, de munkaidő lejárta előtt egy órával rájöttem az ellenszerre. Betettem youtube-on a Rebecca musical-t. Hát mindjárt sokkal jobb kedvem lett. :) Megvan a recept. :)

Holnap megyünk pub-ba és casinoba, utána majd írok.

Az idő megszépíti az emlékeket

Az idő megszépíti az emlékeket. Hiába tudtam az eszemmel, hogy

Pubozások

Tegnap megint pub-oztunk, ezúttal azon okból, hogy valamilyen nagy UMG-s konferencia miatt - ahova a UK kutatós csapatból csak 2 főnök ment - itt volt Lisa Ausztráliából, aki akkor, amikor én először jöttem ki, akkor töltött itt fél évet, helyettesítve Richard-ot, a jelenlegi főnököt, aki akkor fizetés nélküli szabiját töltötte és utazgatott a világban.