Helyzetjelentés

Jelentem, az alvókámmal még mindig nincs baj. Átaludtam a vihart. A kertben nem történt különösebb változás, cserepek, kaspók, virágok a helyükön, csak a földön fekvő levelek mennyisége szaporodott. Volt egy nagyon jó jelzőkészülékem arra, hogy a kár - legalábbis a központibb Londonban - kisebb volt a vártnál:

Hurrikán Angliában

Pár óra még és lecsap a hurrikán Londonra is. Kicsit azért félek.

Isten nem ver bottal

Talán most először, mióta itt vagyok, munka után siettem, hogy megvegyük végre az asztalt és széket a szobámba. Julia, a landlady vette, én meg segítettem elhozni. 7-re beszéltük meg.
Hát nem ma volt sürgős befejezni, megcsinálni valamit, ami 1/2 6-kor érkezett be? Dehogynem. Hát azt hiszem, ma visszakaptam a sok "lazsálást". Isten nem ver bottal.

(De azért odaértem a boltba, gyalog, szép helyeken járva, kicsit eltévedve, nem nagyon késve. Már csak szerelni kell...)

Evan visszatért

Biztosan ismeritek azt a viccet, hogy:

"- Mi a különbség a magyar és az angol búcsúzkodás között?

- A magyarok távozás nélkül búcsúznak, az angolok búcsúzás nélkül távoznak. :)"

Pár hete meséltem, hogy voltunk Emily búcsúztató pub-ozáson. Emily egy intern volt, azaz gyakornok. Ő elment, vissza az egyetemre, jött helyette másik, Michael. Első munkanapján bejött kedvesen, lelkesen, körbevezették, bemutatták a csapatban, mindenki örült. Akik munkát adtak neki, ők is lelkesek és reményteljesek voltak a nap végén. Másnap azonban Michael beteget jelentett és napokig nem lehetett elérni.

London a meglepetések városa

Képzeljétek, hivatalos engedélyem van „semmit csinálni”. :) Azaz nincs mit csináljak munka címszó alatt a munkahelyemen...

Pedig az elmúlt hetekben sem voltam épp a munka hőse, általában nem voltam túl gyors, a napi párperceseket mindig bentről írtam és nem az egy órás ebédidőben, amit szintén mindig maximálisan kihasználtam vagy még inkább túl is ”teljesítettem”. Átnéztem mindent a kutatós csapat intranetes oldalán, az elemzős munkafolyamatokról szóló leírásokat, mindent. De így sem tudtam elég lassú lenni, hogy ne jöjjön el az a pillanat, amikor már nem tudok milyen munkához kapcsolódó dolgot kitalálni magamnak.

Úgyhogy most hivatalos engedélyem van azt csinálni, amit akarok, amíg be nem érkezik valami. Így most imádkozom, hogy az minél később jöjjön, mert viszont ezer és ezer ötletem van arra, hogy mit csinálhatnék ez idő alatt a magam dolgaiból... Például írok nektek. Méghozzá a hétvégéről. (Most jött a hír, hogy amire várunk, csak este ½ 7 körül érkezik. Juhéjj!!! :) )

Micsoda nap!

Hát a tegnapi igazán tartalmas és mozgalmas nap volt. Kezdődött ugye a vonattal, aztán volt egy villámmegbeszélésünk összehívva ¾ 1-re a globális marketingvezetővel. Ő bejelentette, hogy végre megtalálták a csapat vezetőjét. (Min. január óta keresik.) Mindenki nagyon izgatott volt. Kedvenc munkatársam, Chris, ismeri, dolgozott már vele és nagyon örül neki. Azt mondja, mind emberileg, mind szakmailag, mind vezetési szempontból nagyon jó . Januárban fog teljesen kezdeni, de addig is igyekszik minél inkább megismerni minket és amit csinálunk. Már hétfőn délután lesz egy találkozónk vele.
Ezen a tegnapi megbeszélésen egyben azt is bejelentették, hogy Richard, aki jelenleg, ebben az átmeneti állapotban, január óta vezeti a csapatot, itthagy bennünket. :( Ő is jó fej volt, bár mióta visszajöttem, nem volt igazán kapcsolatom vele. Tegnap délután viszont épp volt lehetőségem egy kötetlen beszélgetésre vele. Kiderült, hogy alig várta, hogy itthagyhassa a zeneipart. Úgy tűnik, velem együtt ő sem annyira az iparág, mint inkább a kutatós szakma elkötelezettje. :)

De a nap még nem ért véget.

Most ment el az Orient Express az ablakunk alatt. :)

Már írtam, hogy a telep közvetlenül egy vasútvonal mellett van. Ezen belül a mi épületünk is és a kutatós csapat birodalma, ablakai is. Néha beleremeg az ablak az alattunk száguldozó vonatok erejébe, de most valami egészen különleges történt.

Ki bámulja a hátamat?

A hétvégén otthon voltam egy programokkal telezsúfolt hétvégén. Ennek megfelelően tegnapra már olyan fáradt voltam, hogy gyakorlatilag semmi értelme nem volt ennek a napnak. Ma ebből a szempontból már egész jól vagyok.
A héten nincs Ust, így nem tud nekem új munkát adni. Amik sürgősek szoktak lenni, az eddig még nem jött be a héten. Amit amolyan pótcselekvésként kaptam, az pedig abból az unatkozós fajtából való.
Eszméletlen, hogy mennyi pótcselekvést vagyok képes ilyenkor tenni.
Például felfedeztem, hogy

Tökéletes

Most vettünk fel még valakit az adatelemzős csapatba, aki a kulimunkát fogja csinálni. (Kicsit aggódom a nyugalmamért. :)
Ezt írásban jelentette be a közvetlen főnököm, Ust és ennek kapcsán az imént zajlott le az alábbi beszélgetés közte és az egyik kedvenc kollégám, Chris – a csapatban ő is valami vezető – között:

Kaszinóztunk a Picadilly Circus-ön

Kaszinóterem

Tegnapi párpercesemben írtam arról, hogy milyen pub-ban jártunk múlt csütörtökön, elbúcsúztatni egyik munkatársunkat, Emily-t. Onnan kb. ennyi volt az említésre méltó. Kb. 9-ig voltunk, akkor mentünk át a kaszinós estre, farkaséhesen.