2013. november 18., hétfő

Kaptam, de elvették



Utolsó napi párpercesem az volt, amelyben leírtam, hogy elkészült a blogom és hogy először, mióta itt vagyok, túlóráznom kellett – mikor máskor, mint amikor siettem volna el, hogy meg tudjuk venni az asztalom.

Hát nem csak az a nap volt túlórás, hanem az a teljes hét. Akkor hétfőn még nem sejtettem, hogy mekkora meló lesz végül az az ad-hoc projekt, amit megkaptam és hogy
sürgőssége révén túlórákat is kíván tőlem. A lehető legrosszabbkor jött és nem az asztal miatt. Azon a héten kedden és szerdán volt egy tréning az úgynevezett Country Lead-eknek, azaz azoknak, akik a saját országukban az összekötők a mi központi kutatós csapatunk és az ő országuk felhasználói (értékesítők, „zenei menedzserek”, marketingesek, stb.) között arról, hogy miket csinálunk mi, azt ők hogyan hasznosíthatják, mi az, amit már most megtalálnak adatokat, eredményeket, mi az, amit ha szeretnének, kérhetnek, mit mikor teszünk, stb.

Nagyon örültem, hogy lehetőségem volt nekem is elmenni erre a tréningre (ott volt helyben), nagyon vártam és kíváncsi voltam rá, hiszen hiába veszek részt gyakorlatilag minden projektünk eredményeinek előállításában, azt már ritkán látom, hogy mire, hogyan és kik használják ezeket, mi az ő igényük, hogyan gondolkoznak, stb.

Kedden egész nap ott is voltam, meg is érte, jó volt hallani a kérdéseket, látni a gondolkodásmódjukat. Este pedig a szokásos pub-ozáson vettünk részt, amely azért most egy fokkal komolyabb volt, ezúttal igazi fini vacsorával járt, hiszen vendégeink voltak.  :) Nagyon jó kis lazacot ettem, valami olyan zöldségkörettel, amiről még most sem tudom, hogy mi. :) De az is finom volt.

Kevésbé jól sikerült kép a lazacomról és a köretről

Szerdán csak ½ 12-kor kezdődtek a tréningek, addig tehát dolgoztam a „kis” elemzésemen. Hát akkorra derült ki számomra, hogy nem lesz ez kis meló… Az első előadásra még bementem, de ebédszünetben siettem vissza, végig is dolgoztam, majd pont a közvetlen főnököm kezdte ebéd után, 5 perc volt, azt még meghallgattam és beláttam, nem fér bele, hogy a nap többi előadásán és workshop-ján is részt vegyek. Igazán sajnáltam. A magyar Country Lead is pont ezen a tréningen vett részt, aranyos csaj volt, de így sajnos sokat nem volt alkalmunk beszélgetni. Végül aznap este 9-ig túlóráztam, másnap kb. 8-ig, ha jól emlékszem és még pénteken is ráhúztam egy órát.

Na hát itt csúsztam el a beszámolók írásával… Azóta meg nem volt kedvem felvenni a fonalat, mert tudtam, így már nem párperces lesz – főleg nem megírni… :)

Ugyanakkor a projektnek nagyon örültem, jó volt valamin ténylegesen gondolkozni, valamit ténylegesen előállítani az első pillanattól az utolsóig és jó érzés volt látni az eredményét. Ráadásul (főleg a szerdai) túlóráért cserébe kaptam egy fél nap extra szabit – amit már fel is használtam fáradtságom ellensúlyozására…
 




Oszd meg a Facebook-on


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése