Utolsó napi
párpercesem az volt, amelyben leírtam, hogy elkészült a blogom és hogy először,
mióta itt vagyok, túlóráznom kellett – mikor máskor, mint amikor siettem volna
el, hogy meg tudjuk venni az asztalom.
Hát nem csak
az a nap volt túlórás, hanem az a teljes hét. Akkor hétfőn még nem sejtettem,
hogy mekkora meló lesz végül az az ad-hoc projekt, amit megkaptam és hogy
sürgőssége révén túlórákat is kíván tőlem. A lehető legrosszabbkor jött és nem az asztal miatt. Azon a héten kedden és szerdán volt egy tréning az úgynevezett Country Lead-eknek, azaz azoknak, akik a saját országukban az összekötők a mi központi kutatós csapatunk és az ő országuk felhasználói (értékesítők, „zenei menedzserek”, marketingesek, stb.) között arról, hogy miket csinálunk mi, azt ők hogyan hasznosíthatják, mi az, amit már most megtalálnak adatokat, eredményeket, mi az, amit ha szeretnének, kérhetnek, mit mikor teszünk, stb.
sürgőssége révén túlórákat is kíván tőlem. A lehető legrosszabbkor jött és nem az asztal miatt. Azon a héten kedden és szerdán volt egy tréning az úgynevezett Country Lead-eknek, azaz azoknak, akik a saját országukban az összekötők a mi központi kutatós csapatunk és az ő országuk felhasználói (értékesítők, „zenei menedzserek”, marketingesek, stb.) között arról, hogy miket csinálunk mi, azt ők hogyan hasznosíthatják, mi az, amit már most megtalálnak adatokat, eredményeket, mi az, amit ha szeretnének, kérhetnek, mit mikor teszünk, stb.
Nagyon
örültem, hogy lehetőségem volt nekem is elmenni erre a tréningre (ott volt
helyben), nagyon vártam és kíváncsi voltam rá, hiszen hiába veszek részt
gyakorlatilag minden projektünk eredményeinek előállításában, azt már ritkán
látom, hogy mire, hogyan és kik használják ezeket, mi az ő igényük, hogyan
gondolkoznak, stb.
Kedden egész
nap ott is voltam, meg is érte, jó volt hallani a kérdéseket, látni a
gondolkodásmódjukat. Este pedig a
szokásos pub-ozáson vettünk részt, amely azért most egy fokkal komolyabb
volt, ezúttal igazi fini vacsorával járt,
hiszen vendégeink voltak. :) Nagyon jó
kis lazacot ettem, valami olyan zöldségkörettel, amiről még most sem tudom,
hogy mi. :) De az is finom volt.
Kevésbé jól sikerült kép a lazacomról és a köretről |
Szerdán csak
½ 12-kor kezdődtek a tréningek, addig tehát dolgoztam a „kis” elemzésemen. Hát
akkorra derült ki számomra, hogy nem lesz ez kis meló… Az első előadásra még
bementem, de ebédszünetben siettem vissza, végig is dolgoztam, majd pont a
közvetlen főnököm kezdte ebéd után, 5 perc volt, azt még meghallgattam és beláttam,
nem fér bele, hogy a nap többi előadásán és workshop-ján is részt vegyek. Igazán sajnáltam. A
magyar Country Lead is pont ezen a tréningen vett részt, aranyos csaj volt, de így
sajnos sokat nem volt alkalmunk beszélgetni. Végül aznap este 9-ig túlóráztam,
másnap kb. 8-ig, ha jól emlékszem és még pénteken is ráhúztam egy órát.
Na hát itt csúsztam el a beszámolók
írásával… Azóta meg nem volt kedvem felvenni a fonalat, mert tudtam, így
már nem párperces lesz – főleg nem megírni… :)
Ugyanakkor a projektnek nagyon örültem,
jó volt valamin ténylegesen gondolkozni, valamit ténylegesen előállítani az
első pillanattól az utolsóig és jó érzés volt látni az eredményét. Ráadásul (főleg
a szerdai) túlóráért cserébe kaptam egy fél nap extra szabit – amit már fel is
használtam fáradtságom ellensúlyozására…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése