Hát ami hír még, nem is olyan kicsi…,
hogy ugye a leendő új főnökünk, akiről már írtam, hogy végre megtalálták, de
majd csak januárban kezd, Gabi, ő már most igyekszik jobban megismerni a
csapatot, mind az embereket, mind a feladatokat. Mindenkivel szervezett
négyszemközti találkozót és már amikor Ust-tel, a főnökömmel beszélt, akkor
felmerült, hogy szeretnék, hogy maradjak. A mi négyszemközti beszélgetésünk
szinte már csak erről szólt.
Plusz 6 hónappal indítottak és
egyértelmű elutasításom után jött a +3 – teljes munkaidőben, de a maradásom miatt valamivel több pénzért… A 3 hónapnál már azért elgondolkoztam, hogy nem annyival több az, stb… De szerencsére, nem mondtam rögtön igent. Ez múlt pénteken, 8-án volt. Hétfőre ígértették velem a választ.
egyértelmű elutasításom után jött a +3 – teljes munkaidőben, de a maradásom miatt valamivel több pénzért… A 3 hónapnál már azért elgondolkoztam, hogy nem annyival több az, stb… De szerencsére, nem mondtam rögtön igent. Ez múlt pénteken, 8-án volt. Hétfőre ígértették velem a választ.
Tudtam, nem egyszerű a döntés, valahogy nem volt egyértelmű számomra,
ezért egyik coachingos csoporttársamat kértem meg, hogy segítsen. Ez igazán
hasznos volt és megerősített abban, hogy az új terveimre szeretnék koncentrálni
és nem szeretnék egy újabb hónapot sem elvesztegetni ebből. Ezért azt
válaszoltam, hogy ugyanilyen feltételek mellett még 3 hónapot sem szeretnék
maradni. Részmunkaidőben (megbeszélt feltételekkel) innen vagy teljes
munkaidőben, de akkor Magyarországról szívesen maradok még addig, amíg
szükséges nekik.
Ezzel látom csak biztosítottnak, hogy az új utamat is meg
tudom valósítani és a coaching karrieremre koncentrálhassak. Most itt tartunk, várom Gabi válaszát. Azt tudom, hogy Ust
bármelyikre igent mondana, ha csak neki kellene döntenie… Én a magyarországi
verziónak örülnék a legjobban. A lényeg, hogy újra több időm legyen a
terveimre. Mert sajnos az, hogy innen jobban tudok majd koncentrálni rájuk, az
eddig nem annyira jött be, mint amennyire szerettem volna. De azért haladok,
csak lényegesen lassabban, mint szeretnék…
Ja, annyi
még, hogy annyival könnyítettünk a helyzetemen, hogy egy hete ½ 9-től 5-ig
járok dolgozni, hogy hosszabban megmaradjon az estém. Még szokom, hogy korábban
is feküdjek, de így azért sokkal jobb!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése