Pubozások

Tegnap megint pub-oztunk, ezúttal azon okból, hogy valamilyen nagy UMG-s konferencia miatt - ahova a UK kutatós csapatból csak 2 főnök ment - itt volt Lisa Ausztráliából, aki akkor, amikor én először jöttem ki, akkor töltött itt fél évet, helyettesítve Richard-ot, a jelenlegi főnököt, aki akkor fizetés nélküli szabiját töltötte és utazgatott a világban.

A lakáskeresés nyűgjei

A lakáskeresés most sokkal nagyobb kihívást állított elém, mint két éve. Legalábbis így éreztem. Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy csak úgy éreztem. Szerettem volna már az első hétvégémen költözni, de csak a másodikon sikerül.

A második első munkanapomon

Rögtön az első munkanapomon, munka után mentünk "iszogatni". Előtte is mondtak valamit, aznap is kérdezgették, hogy megyek-e, hát persze, hogy nem hagytam ki. :) De igazából fogalmam sem volt, hogy hová megyünk és egyszerűen sehogyan sem tudtam senkitől sem úgy kérdezni, hogy annál többet megtudjak, hogy iszogatni. Az kiderült, hogy Saint Paul katedrális megálló a cél, ami elég messze van a munkahelyünktől, így különösen nem értettem: közelebb nem volt pub??? :))) Végül ők is a térképen keresték, hogy hova is megyünk. Kérdeztem, hogy honnan hallottak róla. Mondják, még sosem hallottak róla korábban. És akkor végre sikerült a helyes kérdést feltennem:

(Vissza)Érkezés

Megérkeztem rendben és vidáman, bár 1 órát késett a gép és az út során elhagytam a sálam - amit itt kaptam tavaly a búcsúztatómon az EMI-os munkatársaimtól... - meg a magyar telefonom, de több is veszett Mohácsnál. :)

A repülőút nagyon jó volt, végre

PÁR FURCSASÁG, ÉRDEKESSÉG - lejegyezve 2011. október 17-én

A metróhálózat nagyon profin van szervezve. Mindig bemondják és ki is írják, hogy melyik vonalon van probléma, az milyen, mit jelent, mekkora a késés emiatt, stb, de azt is, ha minden vonalon rendesen járnak a metrók. Ha esetleg probléma van, de azért jár a metró, csak pl. többet áll az állomások között, mert bedugulnak, (tekintve, hogy 1-2 percenként járnak a központi részeken a metrók, ez nem olyan nehéz,) olyankor a sofőr is nagyon kedvesen és normálisan tájékoztat, elnézést kér, stb és tájékoztat az alternatív útvonalakról… Ugyanakkor ilyenkor semmi szellőzése nincs a kocsiknak, így még levéve a pulcsit, kabátot is meg szoktam sülni. Na, ezt elég nehezen viselem, de ha minden igaz, most már nem nagyon leszek érintett. Mindössze 3+1 megállóra lakom (+15 perc gyalog), de ez esetben a +1-et is valszeg le fogom sétálni. De még valószínűbb, hogy aranyos emeletes busszal fogok járni, úgy, hogy az egyik vonalat lesétálom, a másik meg már kb. szó szerint házhoz visz. És a buszokon nincs gond a hőmérséklettel és „jelzési probléma” sem igazán lehet, mint a metrókon, legfeljebb csak dugó. Holnap kipróbálom ezt és majd meglátom, hogy melyiket választom.

Még egy érdekesség: az mindennapos látvány, hogy a metrón sminkelnek. Azért valahogy én ezt nem érzem követendő példának... Már csak azért sem, mert kiszámíthatatlan, hogy mikor lesz esetleg ülőhelyed is, máskor meg álló sem.

Hát ennyi jut most eszembe. Majd írogatom még, ha látok valami ilyet, hogy ne maradjon ki semmi sem. :)

2011. OKTÓBER 17.

Ma nagyon unalmas napom volt bent egészen ½ 5-ig. Nem volt semmi feladatom, csak olvasgattam és értelmeztem magamnak az anyagokat. Kivéve azt a bő fél órát, amikor volt a szokásos hétfői mini-megbeszink hármunknak. De aztán ½ 5-től kb. ½ 6-ig magyarázott Évi, azt már élveztem, és aközben nem is akartam elaludni… Utána még egy kicsit beszélgettünk, befejeztem valamit és eljöttem. Alig vártam, hogy befejezzem ezt a kis "naplót". :)

2011. OKTÓBER 16. - lejegyezve 2011. október 17-én

Tegnap pakolásztam, rendezkedtem, meg sokat és hosszan beszéltem az otthoniakkal Skype-on, este TV-ztem (mert itt TV is van a szobámban, így talán majd passzívan is könnyebben tanulom az angolt is…) és közben írtam ezt az irományt. :)

Ja, és lemértem mindent a szobámban, lerajzoltam méretarányosan, kivágtam és próbáltam kitalálni, hogy hogyan lehetne értelmesebben berendezni a szobát. Mert jelenleg hálónak nagyon jó, de állandó élettérnek nem. Nincs benne egy normális tér, vagy nem jó helyen. Sajnos a lengyel pasi csak késő este került elő, így az átrendezés jövő hétvégére marad. Persze a lengyel úgy gondolja, hogy ehhez is kérjünk engedélyt a tulajtól...

NI NUMBER INTERJÚ - 2011. okt. 14. - lejegyezve 2011. október 17-én

Múlt pénteken túl voltam az NI Number, azaz a TB szám interjún. Mert hogy ezért interjúzni kell a külföldieknek… No, ez nálam mindössze annyiból állt, hogy megkérdezte azokat a kérdéseket, amiket ki kellett töltenie, miután megnézte azt a sok-sok dokumentumot, amit vittem, bizonyítandó hogy én vagyok én és hogy tényleg itt lakom, sőt, már dolgozom is.
Mindez kb. 1 órába telt, mert annyira lassan pötyögött a nő a gépbe... A legjobb az volt benne, hogy emiatt legálisan késhettem 2 órát bentről. :)

EBÉDJEIM - lejegyezve 2011. okt.óber17-én

Ebédre amúgy általában salátát veszek a Tesco-ban 2 Fontért, de 3-szor már ettem a cég kajáldájában is. Minden napra van kétféle leves, egy egytálétel, egy másik főétel, három féle köret, meg saláták, szendvicsek, péksütik, chips, ilyenek. Egyszer levest ettem, az is finom volt és jó laktató, kétszer pedig egytálételt. Magamnak még eddig egyszer sem csináltam semmit sem. :)

KÖLTÖZÉS SZOMBATJA - lejegyezve 2011. október 17-én

Most szombaton szintén kb. 2 órába telt átköltöznöm. Bár nem csak buszt használtam, de úgy állítottam be a londoni BKV oldalán a keresőt, hogy a lehető legkevesebbet kelljen gyalogolnom és ne kelljen lépcsőznöm, így nem a leggyorsabb úton jöttem – és egyszer még 2-3 megállót mentem is rossz irányba, ezzel min. 20 percet veszítve, mert visszafelé pont azon a kis szakaszon csak lépésben lehetett haladni.

Miután lepakoltam, visszaindultam a régi lakás kulcsát leadni. Azt már metrókkal tettem meg, kivéve a végét, ahol a buszt gyaloglábra cseréltem, mert gyönyörű szép idő volt. Egy szál pólóban is melegem volt a napon, ha nem fújt a szél. Visszafelé is gyalogoltam a metróig, út közben megebédeltem egy parkban, majd elindultam vissza. Aztán gondoltam egyet, hogy kéne már valami tipikus turistásat is látnom Londonból, ebben a szép időben. Úgy döntöttem, kiszállok ott, ahol át kellene szállnom. Ez az Oxford Circus volt, a West End, azaz a londoni bevásárlónegyed területe. Hááát.

Kijöttem a metróból és hatalmas tömeg tolongott a sarkon, mert hogy az ottani áruházban csak aznap (…) 5 Fontért lehetett kapni minden melltartót… Aztán éppen hogy csak átmegyek az úton, ott már valóságos tömörülés. Hát hamarosan kiderült az oka is: ingyen osztogattak gondolom termékmintaként rózsaszín üvegecskébe csomagolt Light Cola-t… Hát én ilyen nyomulást ingyenes termékmintáért még nem láttam…

Megyek tovább, újabb tömörülés – kiáltozással egybekötve. Ott meg valami bezárás előtt álló bolt termékeit osztogatták ingyen azoknak, akik a leghangosabban/leggyorsabban kiabálták, hogy „thank you” (=köszönöm)… No, nekem valahogy ezen is csak kikerekedtek a szemeim. Úgy éreztem, hogy valahogy ez nem illik a londoni West Endhez, hogy az emberek így kivetkőznek magukból egy doboz parfümért, vagy valami hasonlóért.

Persze az utcában minden fontosabb áruházlánc képviselteti magát. Egyelőre azonban így könnyen ellenálltam a kísértésnek, tekintve, hogy amíg nem kapom meg a fizum, még azt is számolgatom, hogy mennyit költhetek kajára naponta. Úgy, hogy már kértem is kölcsön Évitől… Be sem mentem sehova. Persze a tömeghez sem volt sok kedvem, már elég fáradt is voltam.

A kis sétám végén kiértem a Hyde parkhoz, pont a szónokok sarkánál, de most nem szónokolt senki. Ellenben én vettem egy fagyit és leültem vele a parkba – csak amíg megettem. Utána hazaindultam. Vettem salátát másnapra és hétfőre is, így azt be akartam tenni a saját bejáratú hűtőmbe. No, ezt meg kellett előzze egy alapos takarítás. Nagyon koszos és büdös volt. A polcokat azóta is áztatom éjszakára, mert az üvegpolcok végén van valami műanyag és oda megült valami kosz, ami nagyon úgy tűnik, hogy kifolyt a hűtőben… De azért legalább a többi részét már tudom használni, és egyelőre alig van bent pár cuccom, annak az bőven elég. A takarításhoz azonban takarítószer kellett, úgyhogy újra elindultam és út közben meglátogattam aznapi harmadik parkomat – a jó időre való tekintettel – ami itt van közel. Ez nem olyan elegáns park, de nagyon nagy és tele van mókussal, madárral, jó a hangulata. Biztosan megyek még arra fényképezőgéppel is. Olyan nagy a park, hogy van benne egy elkülönített rész modellrepülő röptetéshez is. Valaki gyakorolt is éppen, de számomra már tök pici volt az a gép, olyan messze voltak.

Ebből is látszik, de biztosan hallottátok is, hogy London a parkok városa. Mindenhol van belőlük kisebb-nagyobb, a legrosszabb is jól karbantartva. Valószínűleg emiatt is abszolút élhető város. Ahogy itt sétálgattam a környéken a parkhoz illetve a hűtőtisztítóért, gondoltam is, hogy tulajdonképpen sikerült vidékre költöznöm. Hiába vagyok fél órára a belvárostól, ez a környék nagyon vidékies, vagy legalább kertvárosias és nyugodt.