Most szombaton szintén kb. 2 órába telt átköltöznöm. Bár nem csak buszt használtam, de úgy állítottam be a londoni BKV oldalán a keresőt, hogy a lehető legkevesebbet kelljen gyalogolnom és ne kelljen lépcsőznöm, így nem a leggyorsabb úton jöttem – és egyszer még 2-3 megállót mentem is rossz irányba, ezzel min. 20 percet veszítve, mert visszafelé pont azon a kis szakaszon csak lépésben lehetett haladni.
Miután lepakoltam, visszaindultam a régi lakás kulcsát leadni. Azt már metrókkal tettem meg, kivéve a végét, ahol a buszt gyaloglábra cseréltem, mert gyönyörű szép idő volt. Egy szál pólóban is melegem volt a napon, ha nem fújt a szél. Visszafelé is gyalogoltam a metróig, út közben megebédeltem egy parkban, majd elindultam vissza. Aztán gondoltam egyet, hogy kéne már valami tipikus turistásat is látnom Londonból, ebben a szép időben. Úgy döntöttem, kiszállok ott, ahol át kellene szállnom. Ez az Oxford Circus volt, a West End, azaz a londoni bevásárlónegyed területe. Hááát.
Kijöttem a metróból és hatalmas tömeg tolongott a sarkon, mert hogy az ottani áruházban csak aznap (…) 5 Fontért lehetett kapni minden melltartót… Aztán éppen hogy csak átmegyek az úton, ott már valóságos tömörülés. Hát hamarosan kiderült az oka is: ingyen osztogattak gondolom termékmintaként rózsaszín üvegecskébe csomagolt Light Cola-t… Hát én ilyen nyomulást ingyenes termékmintáért még nem láttam…
Megyek tovább, újabb tömörülés – kiáltozással egybekötve. Ott meg valami bezárás előtt álló bolt termékeit osztogatták ingyen azoknak, akik a leghangosabban/leggyorsabban kiabálták, hogy „thank you” (=köszönöm)… No, nekem valahogy ezen is csak kikerekedtek a szemeim. Úgy éreztem, hogy valahogy ez nem illik a londoni West Endhez, hogy az emberek így kivetkőznek magukból egy doboz parfümért, vagy valami hasonlóért.
Persze az utcában minden fontosabb áruházlánc képviselteti magát. Egyelőre azonban így könnyen ellenálltam a kísértésnek, tekintve, hogy amíg nem kapom meg a fizum, még azt is számolgatom, hogy mennyit költhetek kajára naponta. Úgy, hogy már kértem is kölcsön Évitől… Be sem mentem sehova. Persze a tömeghez sem volt sok kedvem, már elég fáradt is voltam.
A kis sétám végén kiértem a Hyde parkhoz, pont a szónokok sarkánál, de most nem szónokolt senki. Ellenben én vettem egy fagyit és leültem vele a parkba – csak amíg megettem. Utána hazaindultam. Vettem salátát másnapra és hétfőre is, így azt be akartam tenni a saját bejáratú hűtőmbe. No, ezt meg kellett előzze egy alapos takarítás. Nagyon koszos és büdös volt. A polcokat azóta is áztatom éjszakára, mert az üvegpolcok végén van valami műanyag és oda megült valami kosz, ami nagyon úgy tűnik, hogy kifolyt a hűtőben… De azért legalább a többi részét már tudom használni, és egyelőre alig van bent pár cuccom, annak az bőven elég. A takarításhoz azonban takarítószer kellett, úgyhogy újra elindultam és út közben meglátogattam aznapi harmadik parkomat – a jó időre való tekintettel – ami itt van közel. Ez nem olyan elegáns park, de nagyon nagy és tele van mókussal, madárral, jó a hangulata. Biztosan megyek még arra fényképezőgéppel is. Olyan nagy a park, hogy van benne egy elkülönített rész modellrepülő röptetéshez is. Valaki gyakorolt is éppen, de számomra már tök pici volt az a gép, olyan messze voltak.
Ebből is látszik, de biztosan hallottátok is, hogy London a parkok városa. Mindenhol van belőlük kisebb-nagyobb, a legrosszabb is jól karbantartva. Valószínűleg emiatt is abszolút élhető város. Ahogy itt sétálgattam a környéken a parkhoz illetve a hűtőtisztítóért, gondoltam is, hogy tulajdonképpen sikerült vidékre költöznöm. Hiába vagyok fél órára a belvárostól, ez a környék nagyon vidékies, vagy legalább kertvárosias és nyugodt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése