Hát az EMI nem egy SzondaPhone. :) A pénteki nem túl egyenes próbaútvonalam miatt időben elindultam, szerencsém is volt minden járművel, – mint most már tudom, mert – elég simán jött minden, így végül max. 1 óra 5 percbe telt az út és így fél órával előbb ott voltam, mint amire vártak. Azért nem akartam ennyivel előbb beérni, így addig sétálgattam egy kicsit a környéken. Hát ez eléggé gazdag negyed… :) Végül azért 7 perccel 10 előtt csak bementem. Le kellett ülnöm a recepción, aztán jött egy srác, akit szintén leültettek. Kiderült, ő is aznap kezdett, ráadásul pont velem szemben ül, bár gyakorlatilag nem is látom, mert takarnak a monitorok és ő nem is a mi csapatunkban van. Együtt vezettek fel minket az étkezőbe. Minden kevésbé fontos megbeszélést ott tartanak, mert tárgyalóból nincs elég, annak ellenére, hogy sok van. :) A HR-es elmondta nekünk a legfontosabb tudnivalókat, hogyan épül fel a cég, milyen osztályok vannak, mi az, amit tudnunk kell, milyen nem a munkakörünkhöz tartozó problémánkkal kint keressünk, mit hol találunk az intraneten, ilyenek. Persze mindez le volt írva, kézbe kaptuk, így még jegyzetelni sem kellett. :)
Utána felvezettek a helyünkre. Nem sok időm volt a következő megbeszélés előtt, de ez alatt Évi, a közvetlen főnököm, a volt csoporttársam bemutatott az ő közvetlen főnökének, a kutatós csapat főnökének. Mint kiderült, egy másik srác is aznap kezdett a csapatban, meg egy héttel előttem Cherrelle is, aki a mi kis adatelemző csapatunkban van. Ez a mennyiség már éppen elég volt ahhoz, hogy a bemutatásomra a főnök úgy reagáljon, hogy: „Let’s have a team lunch at 12:30”, azaz, „Legyen csapatebéd 12:30-kor”. Hát lett. :) 15-en mentünk együtt egy thai étterembe. 2-en igazoltan hiányoztak, szóval elég nagy csoport a miénk. Nagyon finomat ettem, természetesen a cég költségére. :) Valami kicsit édeskés szósz volt gombával, mini kukoricával és én mindezt tenger gyümölcseivel kértem, meg persze rizst. Kb. 2-re értünk vissza.
De még a HR-es okítás után Évi mondta, hogy állítsam be a gépem, ahogy nekem jó, ilyesmi, mielőtt elkezd velem foglalkozni. Illetve mielőtt mentem a következő megbeszélésre az ellátási osztály képviselőjével. Ezen már négyen voltunk, mind aznap kezdtünk a cégnél, a negyedik egy sales-es srác volt, igencsak kínainak nézett ki. :) Elmondták, hogy mikor kell hozzájuk fordulni; hogy helyileg mit hol találunk; hogyan lehet közlekedni az épületben; mit lehet kapni a kajáldában és mikor van nyitva; mi a teendő tűzriadó esetén és hogy minden szerdán 4-kor tűzriadó-próba van; hogy hogyan kell ülni és berendezni az asztalunkat, monitort beállítani, stb., megelőzendő a hátfájást illetve a szem romlását, stb. és mindehhez persze egy kis színes füzetke is járt az infókkal. Aztán körbe is mentünk, út közben megmutatták a postázót is és készítettek rólunk fényképet a belépőkártyához, ami pár óra múlva készen is volt és csak belépésre szolgál, de NEM blokkol, mert ha a főbejáraton megy be az ember, csak fel kell mutatni a biztonsági őrnek, hogy tudják, tényleg ott dolgozunk. :) A kártyához jár egy tok olyan csiptetővel, amit ki lehet húzni egy madzagon, hogy ugye ne kelljen állandóan levenni. (Bár igazából egy átlagos napon csak a belépéshez kell elővenni.)
Amint Évi is mondta, az ellátási osztálytól nyugodtan kérjek másik széket, ha derékfájós vagyok. (Egyébként sem volt az enyémen karfa,) meg csuklóvédős egérpadot és csuklóvédőt a billentyűzethez is, ha csuklófájós vagyok. Mindezeket anélkül mondta, hogy tudta volna, pont ezekkel szokott gondom lenni… :)
Ebéd után folytattam a beállításokat, megírtam a levelem az ellátási osztálynak a fentiekről meg a radírról, tolltartóról és hasonlókról, aztán már jött is a következő, az igazi megbeszélés, ami a heti rendszerességű kutatási osztály-megbeszi. Ott sütit kaptunk… Cookies-t. Tudjátok, a nagy kerek lapos süti. Amit sikerült választanom, az ennél csokisabb már nem is lehetett volna. Csokis volt a tésztája is, mindez folyós barna- és fehér csokival töltve. Nem is ettem meg mindet a megbeszin, mert féltem, hogy minden olyan lesz. És hát elég tömény is volt. De finom! :)
A megbeszin a főnök bejelentette, hogy mégsem költöznek Miami-ba, mert a felesége terhes. Na, én ezt pont az ellenkezőjére értettem. Ugyanis azt tudtam Évitől, hogy Miami-ba készül, de akkor is maradt volna a főnökünk. De azért így ez csak jobb, tekintve, hogy Évi szerint ő a világ legjobb főnöke és amit eddig láttam belőle, illetve amilyen leveleket ír, az alapján simán elhiszem. Az a levél olyan, amilyennek egy főnöki levélnek lennie kell, hogy motiválja a csapatot. Lehet tanulni tőle, hátha egyszer még újra szükségem lesz rá. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése