Az újabb telekocsi szolgáltató (egy másik, de szintén magyar) hajnal 2-re ígérte magát és szinte percre pontos volt. De az ő kisbusza inkább volt nagy autó (valami Mitsubishi). Megérkeztek és már kb. akkor tele volt a csomagtartó meg a tetőcsomagtartó is, de azért még láttam, hogy beférünk - egészen addig, amíg ki nem nyitott egy újabb ülést az addigi csomagtérben… Hát itt már inkább nyomorogtunk. Ugye autó lévén az ülések sem voltak olyan kényelmesek. De azért legalább az ölemben lévő táskámra dőlve jól tudtam aludni. (Amúgy is azt gondoltam, hogy azt a táskát pont emiatt magam elé veszem, de most nem is volt más választásom…) Mondanom sem kell, hogy váltósofőr itt nem volt…
Vicces volt, hogy amíg fél órán át próbálták elrendezni a csomagokat hajnal ½ 3 körül, pont arra jött egy rendőrségi autó. Jól le is lassítottak, szinte meg is álltak, de nem szóltak semmit, csak tovább mentek. Aztán még egyszer eljöttek arra és megcsinálták ugyanezt. :) Nem tudom, mi lett volna , ha megállnak, mert ugyanis volt a kocsiban egy nő, aki mata részeg volt és néha elkezdettt hőzöngeni… Hát gondoltam, ha ez így megy Londonig… De szerencsére indulás után kb. rögtön elaludt és amikor felébredt, addigra egészen kijózanodott. No, ez a nő és a sofőr láthatóan az egész úton flörtöltek egymással. A végére kiderült, hogy a sofőr Facebook-on már egy ideje chat-el vele…
A másik, ami számomra elég borzasztó volt, hogy a sofőr és a nő a két első ülésben elég sűrűn cigizett. Szerencsére ilyenkor legalább az ablakot lehúzták, de persze az meg egy kicsit hátravágott, szóval ilyenkor meg megfagytam, főleg éjszaka…
A beszédtémák kb. végig a szex körül forogtak, ebbe azért egy kicsit bekapcsolódott egy másik utas is, aki a társával együtt szobafestőként jött ki egy konkrét munkára 2 hétre, tehát mondjuk úgy, hogy ő is az egyszerűbb fajta emberek közé tartozik. (A társa kb. kettőt sem szólt és ő csak a megállásokkor cigizett.)
Volt még egy 15 éves kisfiú, aki itt él kint már két éve a szüleivel, most jött vissza 2 hónapos otthoni látogatásából. Ő csak nevetgélt ezeknél a témáknál, de nem hiszem, hogy most hallott volna ilyet először… Nem az a típus volt… Tehát amennyire szerencsém volt az útitársakkal először, épp annyira nem volt másodszor. :(
A kisfiú… No, hát ő is alanya volt egy kis galibának, amit szerintem inkább a sofőr okozott. Nevezetesen, hogy az Angolok vizsgálnak a határon. És elvileg nem utazhatnak ekkora gyerekek egyedül, úgyhogy ki is szállították a kissrácot. Még a táskáit is utána vitték, de miután telefonáltak a szüleinek, végül mégis csak átengedték velünk. De azért persze szegény egy kissé be volt tojva, hogy mi lesz vele. Mi pedig ezalatt kaptunk egy kis vámvizsgálatot. Szerencsére az én táskáimat nem kérték, nem nyitották ki, de volt, amibe belenéztek.
Azt kérte a sofőr, hogy mondjuk azt, hogy a Facebook-ról ismerjük egymást, úgy kerültük egy kocsiba. Mert hogy ugye nem túl legálisan csinálja a kis vállalkozását és ha mi azt mondjuk, hogy ő egy taxi és fizetünk neki ezért, akkor ugye kérik a papírjait… Így viszont mindannyian hazudhattunk... Ráadásul mindezt fél perccel érkezés előtt közölte, így arra sem volt idő, hogy pontosan megbeszéljük, hogy mit kell mondanunk. Ebből is adódott kisebb galiba. Mert ha már egyszer hazudunk, akkor csináljuk profin – szerintem. De azt így nem lehet… Fél mondattal azt is odavetette még, mielőtt megálltunk a vámosok előtt, hogy a kisfiú majd valamelyikünk unokatesója lesz. És amikor a kisfiút kiemelték és elvitték, még minket szúrt le, hogy miért nem mondtuk ezt. Hát mondta volna ő! Másrészt az sem volt megbeszélve, hogy ki mondja ezt. De én biztosan nem tartottam volna a hátam az ő hülyesége és kapzsisága miatt.
Kicsit az én hibám is, hogy nem írtam le magamnak a címet, ahova jöttem. (A többiek sem az övékét, csak az általában megvolt neki.) De ez azért volt, mert az előző úton megnyugodtam, hogy nekik úgyis megvan, odaadtam, ők kell odataláljanak. (A volt osztálytársam pedig várni fog rám, ha odatalálunk, már nem lesz gond.) De ő nem írta le a címet magának a levelemből, hiába kérte. Azt, hogy milyen útvonalon tegyen ki bennünket, a határ után találta ki egy benzinkútnál, miután egy kis segítséggel előkerestem a címet az egyik e-mailemből.
Szóval még összeszedetlen is és buta és még büdös is volt. :)
Összességében viszont nem voltam annyira fáradt az út után, mint a másik után. Valószínűleg azért, mert Orsiéknál mégiscsak aludtam kb. 3 órát kényelmesen, vízszintben. :)
A sőför, aki ugye a cégtulajdonos is egyben, próbált kapacitálni minket, hogy jelöljük be Facebook-on és ajánljuk, mert be akarja előzni a konkurenciát, akit egész úton szidott. De nem hogy ajánlani nem fogom, hanem én mindenkit lebeszélek róla (ellentétben a másik céggel). Bár biztos vagyok benne, hogy van olyan, aki tényleg élvezné az utat vele, de nem hiszem, hogy az én baráti körömből lenne olyan…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése