Voltam megnézni a lakást, amiről írtam. Majdnem kivettem, mert tetszett a környék, a család (ami vagy angol volt, vagy amerikai, vagy ilyesmi, mindenesetre anyanyelvű angolok, egy fiatal házaspár 4 hónapos gyerekkel, nagyon aranyosnak tűntek), meg ráadásul egy kanadai lakótársam lett volna még és hát gondoltam, az az ismeretség jól jöhet, ha Kanadába akarnék menni turistáskodni, ami tesómmal egy nagy tervünk. :) De nagyon kicsi és sötét volt a szoba, így szerencsére végül meggyőztem magam, hogy ne ugorjak neki az első lehetőségnek, csak azért, mert szeretném mielőbb letudni a költözést, illetve tudni, hogy elmehetek erről a nem túl jó helyről…
Miután kijöttem tőlük, bízva abban, hogy egy-két levélre is jött válasz azok közül, akiknek a hirdetésére csak e-mailben lehetett válaszolni, vadul kerestem egy netcafét. Hamar kiderült, hogy merre van, de ehhez azért elég sokat kellett gyalogolnom. Mivel továbbra is nyári meleg volt, ez természetesen nem esett nehezemre. És nagyon-nagyon élveztem a környéket. Minden egyes ház aljában valami kisbolt, vagy leginkább kávézó/pub/mini étterem, stb. Éééés mindegyik tele emberrel. Kint is, bent is. Nagyon jó hangulata volt az utcának. Végül – mivel már kellett egy WC :) – én is beültem valahova ebédelni. Héjában sült krumplit ettem, rajta valami kukoricás tonhal pástétommal, mellé saláta. Finom volt és nagyon laktató.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése