Magdi, a volt osztálytársam tehát várt a lakásnál, segített felcipelni a cuccaimat is, jól ki is izzadtunk, mire sikerült, mert hát a nagy bőröndöm szerintem lehet vagy 30-40 kilós és hatalmas… :) és mindezt 2 hosszú és keskeny lépésű és szélességre is keskeny (tipikus angol) lépcsőn kellett megoldanunk. Azt hiszem, ha kiköltözöm, inkább többször fordulok majd. :)
Cserébe a sok segítségért, meghívtam ebédre. De persze a helyet ő mutatta és mire odaértünk, már tele volt a fejem infókkal, már megvettük az utazási kártyát, ami olyasmi, mint egy bérlet, csak sokkal modernebb. Mondanom sem kell, hogy mágneses kártya. Lehet rá feltölteni pénzt és annak terhére levonatni a jegyárakat, de ha egy nap a jegyeiddel eléred a napijegy árát, akkor már bármennyit utazol, nem fog többet levonni. Vagy lehet rátölteni heti/havi/stb bérletet ami ilyen-olyan zónában a metrókra + bárhol az összes buszra érvényes, vagy csak buszbérlet, stb, ezer féle és ezek kombinálhatók is a feltöltött pénzzel, hogy ha pl. kilépsz a zónádból, akkor a különbözet árát abból vonja – automatikusan, természetesen. Elég bonyolult, de nagyon jó rendszer. Mondanom sem kell, hogy kb. minden metromegállónál ellenőrizheted az egyenlegedet is.
Még ebéd előtt benéztünk a magyar boltba, mert útba esett. Egyelőre nem vettem semmit, de jó tudni, hogy hol van. Volt nekik vaníliás karikájuk meg Mese kekszük meg zacskós levesek, meg minden, amit el tudsz képzelni. Még friss magyar kenyerük és pékárujuk is. :) Ezt is azok csinálják, akik a lakásügynökséget.
Ebéd után elintéztük a lakás-ügynökségnél a fizetést, szerződést és mivel nekik kellett már mobilszám, sim kártyát is vettem gyorsan 1 Fontért. Persze csak valami feltöltőset, de nemzetközi hívásokhoz tök kedvező, eleinte máshoz is teljesen jó lesz. Ha meg szükségesnek látom, később veszek majd jobbat. Ki akartuk üttetni hozzá a telefonom, de már túl modern, így 2 napjukba és 25 Fontomba került volna. Így vettem inkább egy kis béna készüléket ugyanennyiért, de azonnal, ami tökéletesen megfelel az én kis céljaimnak. Így legalább a magyar kártyám is mindig a helyén lehet. :)
Utána vettünk hozzá feltöltést. Mikor kerestük, egy régi kiírás alapján betévedtünk egy patikába, ugye olyan jó bizonytalanul, hogy biztos-e, hogy itt kell keresni a feltöltőkártyát, aztán egyszer csak előbújt a patikus és közölte, hogy mondhatjuk magyarul is. :) Ezen azért még Magdi is meglepődött.
Aztán elmentünk Magdihoz, ott segített feltölteni a mobilra a pénzt. Mondtam, a sim kártya aktiválást már megoldom magam majd este. Hát nem sikerült, csak valami chat-es segítséggel másnap. :( De azért az is meglett.
Egy darabon elkísért, de mivel mondtam, hogy elég, ha megmutatja, merre menjek, így a végén már egyedül jöttem haza. Mindössze negyed órányira lakik tőlem gyalog. De azért az már egy lényegesen jobb környék… :)
Estére már nagyon fáradt voltam, úgyhogy úgy aludtam, mint a bunda – meg persze úgy, hogy nem ébredtem fel a lakótársaim dörömbölésére. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése