A lakásbeli nethiány miatt már az első napomon elég sokáig bent maradtam a cégnél (a negyed órás túlórámon felül), hogy keresgessek a hirdetések között. Ez azt eredményezte, hogy kedden megint mentem lakást nézni. De mikor már kb. ott voltam, írtak egy sms-t, hogy bocsi, de már kiadták… Ahhoz képest nem is voltam nagyon ideges… Valszeg azért nem, mert akkorra már kaptam választ egy levelemre, ami egy olyan hirdetésre volt, aminek a kiírása jobban tetszett. Már a hirdetésből látszott, hogy nekik nem mindegy, hogy ki megy oda lakni – és hát nekem sem mindegy, hogy kikkel lakok együtt. Azt gondoltam, hogy aki ilyet már a hirdetésbe leír, az azért valszeg maga is igényesebb a környezetére. Így hát szerdán mentem hozzájuk lakást nézni. Ez egy tipikus angol házban egy szoba padlástérrel. Itt is egy család lakik, de nincs másik albérlő. Mondjuk a család lengyel, egy házaspár a 13 hónapos fiukkal és a nagymama. Ebből az anyuka elég jól ért angolul, de nem beszél, a nagymama érteni sem ért, az apuka viszonylag jól beszél, de szerintem egy kicsit gyengébb nálam – a kisfiú meg még lengyelül sem tud. (Még csak 1-2 szót.)
Gondolom, már kitaláltátok, hogy ezt ki is vettem. Azt gondoltam, elég jó ez nekem ahhoz, hogy fél évre itt legyek. Ha maradnék tovább, akkor majd keresek akkor jobbat - talán. De itt jó a környék, kb. 30 perc alatt bent vagyok, a szoba is szebb és tisztább és halkabb (!), mint a régi, ha nem is nagyobb (padlástér nélkül) és még net is van… :) Ezt rögtön megtapasztalhattam amikor felhívtuk a tulajt. Mert természetesen a lengyelek is csak bérlők. De az a kérés feléjük, hogy amikor jön valaki, aki szeretné kivenni, akkor Skype-on a tulajjal is beszéljünk. Először a lengyel pasi tett fel egy csomó kérdést, rengeteg mindent megbeszéltünk. Úgy éreztem magam, mint egy kihallgatáson. Esküszöm, jobban kellett bizonyítanom, hogy alkalmas vagyok a velük együtt lakásra, mint az állásinterjún, hogy alkalmas vagyok az állásra. :) De ezt nem bántam, mert ezek a kérdések nekem válaszok voltak arra, hogy milyenek ők és hogy megbízhatom bennük, hogy kb. ugyanolyan az elképzelésünk az együttlakásról, hasonló az értékrendünk, stb. Mikor a lengyelt kb. meggyőztem, felhívtuk a tulajt. Újabb kör… :) De őt viszonylag könnyen meggyőztem, csak amíg a lengyel nem mondott neki egyértelmű igent, addig ő sem mondott. El is magyarázta, hogy annyira nehéz jó albérlőt találni, és a lengyeleket nagyon szereti, ezért fontos neki, hogy ők igent mondjanak. Nagy sokára döntöttek is. Biztonság kedvéért a foglalót rögtön otthagytam, elolvastam a szerződést, aláírtuk, így végül összesen 2 (!) órát ott voltam.
Tehát ez már majdnem két hete szerdán volt. Még azon a hétvégén át is vihettem cuccokat, ezzel telt a vasárnap délután-este. Attila, a történelemtanár segített, de mivel neki csak buszra szóló bérlete van, ezért buszokkal jöttünk át. Idefelé kb. 2,5 órába telt az út, hazafelé 2 óra alatt megúsztuk. :) De mivel ugyebár jókat tudunk beszélgetni és egyikünknek sem volt igazán sürgős dolga, nem volt ez gond. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése