Ma reggel is kicsit beszélgettünk, de ez most nem volt vészesen hosszú. Utána bevettem magam a netcaféba és állandóan csak kértem a „még fél órát”, hogy mindent meg tudjak nézni a lakáshirdetésekből, amit akartam, kiírtam, ami tetszik, majd felhívogattam, írtam nekik. Egy csomó már tárgytalan volt, egy csomót nem vettek fel, de eggyel sikerült egyeztetnem holnap délre a megnézést. Nem épp ez a kedvencem, de nem is rossz. Majd meglátjuk! :)
Legalább 4 órát ott töltöttem a gépnél, legalább ennyi eredménye legyen… :)
Utána elindultam a lakástól a másik irányba, mert arra még nem jártam gyalog. :) Ott is találtam nagyon közel egy kis parkot, vagy inkább kertet. Egészen pontosan egy régi templom és temető kertje. Ezt már csak egy régi templomtorony, egy rom része és néhány 1800-as évekbeli sírkő jelzi. Aranyos, van hangulata, de ha jól láttam, azon inkább csak mindenki átjár, itt nem nagyon szoktak ücsörögni, pedig van két pad azért. Én leültem egy kicsit az egyikre, amíg megettem az ebéd gyanánt vett Croissant-omat.
Aztán egy kis hazai kitérő után újra a kis park magányába „menekültem” a beszélgetések elől, amit bármennyire is élvezek (bár a csajjal kettesben nem nagyon, mert sok olyanról beszél, ami nem érdekel, és még épülni sem tudok belőle, de azért lehet terelni), de úgy éreztem, most fontosabb, hogy folytassam és lehetőleg befejezzem ezt a levelet. Hát befejezni sajnos nem sikerült, de aranyos élményként ott játszadozott körülöttem egy kis mókus, egyszer szerintem nagyon közel jött volna, ha nem zavarja meg valaki. És egyszer meg egy magyar pár ment el előttem. Vicces volt. :) Aztán Attila, a lakótársam is a parkba jött futni és amikor befejezte, odajött hozzám, így hát beszélgettünk… egy fél órát, amíg már muszáj volt elmennem Skype-olni egyet anyuékkal, mielőtt bezár a netcafé.
Attillával szeretek amúgy beszélgetni, nagyon értelmes és szerintem eléggé egy hullámhosszon vagyunk, eléggé egyféleképpen gondolkozunk a világról, hasonló az értékrendünk, stb. Már látom, hogy több barátnőm is elkezdett kombinálni ennél a pontnál, így hamar megjegyzem, hogy Attila 48 éves, feleség és két gyermek várja otthon, vagy Attila várja azt, hogy csatlakozzonak hozzá. Ő amúgy történész és töri és tesi tanár. Hazaérkezéskor ismét beszélgetés, ahogy már írtam, de most 11 óra és végre sikerült az élményeim végére érjek. :)
Nagyon várom már, hogy végre meglegyen az új lakás és költözhessek és berendezkedhessek végre teljesen az itteni életre és akkor majd adok időt magamnak arra is, hogy meglátogassam a londoni nevezetességeket, vagy 1-2 pub-ot :), hogy megkeressem a táncolási és egyéb lehetőségeket, szóval hogy kialakítsam az új életem erre a fél évre, vagy mennyire. :) (Most azt gondolom, hogy az Olimpia miatt nem lenne nagy baj, ha egy év lenne belőle… :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése