A lakáskeresés nyűgjei

A lakáskeresés most sokkal nagyobb kihívást állított elém, mint két éve. Legalábbis így éreztem. Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy csak úgy éreztem. Szerettem volna már az első hétvégémen költözni, de csak a másodikon sikerül.


Múlt héten kedden az egész napomat a gép előtt töltöttem, de ezt szó szerint kell érteni. Egész nap terveztem, hogy kimegyek, egyrészt ugye lebeszélt időpontokban lakást nézni, másrészt csak egy jó kis sétára valamelyik parkban. Akkor még szép, nyári idő volt. De mire megnéztem az összes szóba jöhető hirdetést, hívtam őket / írtam nekik, olyan késő lett, hogy ki sem mozdultam a lakásból. Illetve párszor kikísértem Attilát cigizni az ajtó elé pihenésképpen. :) És mindennek eredménye sem volt igazán. Egyetlen helyről kaptam pozitív választ (sok helyről semmit, vagy ügynökség reagált, már egy másik lakást ajánlva. Ügynökséget amúgy is szerettem volna elkerülni, mert itt annak a költségeit a bérlő kell megfizesse, vagy legalábbis ő is), de amiatt az egy miatt meg végül nem indultam el, mert az azért közel sem találkozott annyira az igényeimmel, hogy megérje 1 órát utazni miatta - oda is, meg vissza is.

Cigipihi helyszíne, Attiláék konyhaablaka

Attila az a közel 50 éves tanárember, akivel 2 éve a legelején egy helyen laktunk és nagyokat beszélgettünk. Aztán sokszor segítettük egymást - bár az utóbbi időben inkább már ő engem :) - például amikor tavaly betörtek hozzánk, akkor is nála aludtam pár napot.
Náluk lakok most is. Néhány hónapja már nem ugyanott lakik, ahonnét ismerjük egymást. Van kint még kettő tanártársa, meg a nevelt fia, meg annak a barátnője. Ők együtt béreltek ki egy egész, 2 szintes, 3 szobás, sokkal szebb, jobb és nagyobb lakást és így még anyagilag is jobban jönnek ki. Lett volna helyem nekem is, mert a barátnő hamarosan hazamegy, de nem akartam, mert innen 1 órára van a munkahelyem, és nekem most az a legfontosabb, hogy legyen bőven időm az UMG (Universal) mellett a coachingra.

Amúgy a munkatársak nagyon jó fejek voltak. Mindig kérdezgették, hogy hogyan állok, segíthetnek-e. Nap közben is mindig rá-ránéztem a hirdetésekre, általában hosszabban is, mint az 1 órás ebédszünet, de pénteken már teljesen legálisan déltől 6-ig mást sem csináltam, mint hirdetéseket olvastam, kerestem, írtam, telefonáltam. Az egyik srác, akivel még 2 éve egy napon kezdtünk és nagyon bírom, amúgy ő valami főnök a kutatósoknál, szóval ő vagy 3-4-szer is kérdezte, hogy mit segíthet és végül kijavította a bemutatkozó levelem. :) Tök érdekes, tanulságos és jó volt látni, ahogy "angolosítja" az angolom. :)

Aztán szombaton otthonról ismét vagy 8 órát a kereséssel töltöttem. De azért lementem egy kör sétára is. Jó lett volna valami parkban, de annyira a közelben nem volt egy sem. Úgyhogy igyekeztem legalább a csöndesebb utcákban sétálgatni, érzés szerint. Végül teljes meglepetésemre a mi utcánkban kötöttem ki. :)

Házőrzők

Vasárnap elmentem a templomba. Jaj, hát ott mindig annyira jó!!! :)))) Tartottam attól, hogy most nem fogom úgy érezni, mint korábban mindig, hogy teljesen nekem szól az istentisztelet, mert valamelyest gyengült a kapcsolatom Istennel, mióta eljöttem Londonból, de szerencsére nem így volt! :) A többieknek is örültem és ők is nekem. Az új lakásom amúgy a templomhoz is kb. 5-10 percre van. :)

Hát lehet, hogy a lakáskeresést is azért éreztem most nagyobb nyűgnek, mert nagyon szerettem volna minél előbb költözni és elkezdeni végre a terveimmel foglalkozni, meg talán azért, mert túl sok feltételem volt. :) Aztán hol ezen, hol azon a fronton engedtem rajtuk, míg végül csak találtam egy megfelelő szobát, amely leginkább árban különbözik jelentősen az elképzeléseimtől. Marha drága, bár állítólag a környékhez képest még ez is olcsó... Nem is olyan nagy, mint ahol a múltkor laktam, de azért nem rossz és a legfontosabb, hogy 7 perc alatt bent vagyok - gyalog. :) És az sem mellékes, hogy a tulajdonosnővel ketten osztozunk rajta, így a fürdő- és konyhahasználat sem lehet akkora gond. Az egyetlen, amitől tartok, hogy ne velem akarjon "társadalmi életet élni". Amúgy hétfőn néztem meg, de keddre még várt valakit, utána szólt vissza, hogy engem választ és tegnap (szerdán) lefoglalóztam a kaucióval. Szombaton költözök.

A házban a legalsó szint a miénk, amihez lefelé kell menni. A házinéni ablaka néz a főútra, az enyém a túloldalon van, így sokkal csendesebb, kertre néz és "szintben van". 
Pár kép a lakásról:

A konyhánk

Kilátás az ablakomból

A szobám

és a másik irányból. Nem nagy, de azért elférek :)

a folyosónk

Pénteken késő este, munka után még megnéztem 2 szobát. Az egyik borzasztó volt, ellenben drága :), a másik tetszett, elég közel volt a munkahelyemhez is, még londoni - és nem csak környéki - viszonylatban olcsó is volt, ott is csak egy lakótársam lett volna. Az viszont egy nagy darab fekete pasi, akinek ráadásul a szobáján keresztül vezetett volna az út a konyhába. Hát nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy ezt bevállaltam volna. :)