Ez a blog amolyan napló - magamnak is. Azért remélem, ti is élvezettel olvassátok. :)
2014. január 24., péntek
Egy kihallgatott telefonbeszélgetés öröme
2014. január 9., csütörtök
Az én napjaim rövidebbek :(
Amikor beírtam a google-be angolul, hogy napfelkelte, ezt az oldalt dobta ki elsőnek: http://www.timeanddate.com/
Megnéztem Londont és Budapestet is.
Képzeljétek, ma pont ugyanabban az időben ment le a nap (helyi idő szerint) Budapesten, mint Londonban. De nálatok egy fél órával előbb kelt! :)
Napfelkelte a megáradt Gangeszen (Londoni napfelkeltés képem nincs) |
Azt hiszem, mostantól rendszeresen nézni fogom az oldalt. Kíváncsi vagyok, hogy mikor fordul meg és lesznek itt hosszabbak a nappalok. :) Mert ennek be kell következnie, elvégre London sokkal északabbra van.
2014. január 6., hétfő
Már értem, hogy miért járnak az angolok télen is mezítláb
Egy újabb olyan repülésen vagyok túl,
amikor tipikus angol időjárás fogadott. Esett. No meg persze fújt a szél.
Mondjuk meg kell hagyni, lényegesen nagyobb hullámvasút-élményre számítottam leszállásnál – tekintve az ünnepek óta folyamatosan érkező
híreket az angol viharokról. Szerencsére azonban inkább csak a gyomrom
hullámzott, viszonylag sima volt a landolás. A transzfer buszom viszont nem
várt meg. Vagy az ő órája járt rosszul, vagy az enyém... :) Úgy 20 perc a tető alatt – mégis ázva, majd
egy éjszakai busz, amely szinte rögtön jött. Ez úgy 5-10 perc gyalogtávra tett
le a lakásomtól, de ennyi idő bőven elég volt ahhoz, hogy a nadrágomból facsarni
lehessen a vizet, mire hazaértem. Nyári záporok során lehet így elázni, ahogy
nekem sikerült.
Nagyon elkeseríthettük Szent Péter odafönt,
mert
2013. november 28., csütörtök
Rejtély a szobámban
Így voltam a Bűbájos gyilkosok (angolul The Pale Horse = A Fakó ló) című epizóddal is. Abban van, hogy
2013. november 18., hétfő
Kérlek, maradj!
Hát ami hír még, nem is olyan kicsi…,
hogy ugye a leendő új főnökünk, akiről már írtam, hogy végre megtalálták, de
majd csak januárban kezd, Gabi, ő már most igyekszik jobban megismerni a
csapatot, mind az embereket, mind a feladatokat. Mindenkivel szervezett
négyszemközti találkozót és már amikor Ust-tel, a főnökömmel beszélt, akkor
felmerült, hogy szeretnék, hogy maradjak. A mi négyszemközti beszélgetésünk
szinte már csak erről szólt.
Plusz 6 hónappal indítottak és
Élmények meglepetéssel
Múlt héten
kedden magyarokkal találkoztam,
olyanokkal, akiket nem ismertem még korábban. Úgynevezett Meetup csoportban találtam őket. Van egy ilyen honlap, ahol hasonló
érdeklődésű embereket lehet találni és programokat szervezni nekik illetve
azokon részt venni. Ott kerestem rá londoni magyar csoportra és most
találkoztam velük először. Jót beszélgettünk, megismertem egy-két jó fej vagy érdekes embert. Hát
ha megyek még ilyenre, akkor lesz/lenne ez igazán érdekes.
Amúgy a
coachingos eseményt is ezen az oldalon keresztül találtam. Oda megyek most
kedden is. Egy bestseller könyv írója jön előadást tartani, nagyon kíváncsi
vagyok rá.
Múlt héten
csütörtökre is jutott program,
Templomi barátokkal
Úgy jött ki,
hogy vasárnaponként a templomban sem
csak egy sima istentisztelet volt sosem. Vagy Bibliaóra 2-től, egyszer angolul
vendégelőadóval, vagy Teaszolgálat 4-től 8-9-ig (alanyi jogon és
helyettesítésként is), múlt héten karácsonyi színdarab próba, (amit végül
inkább lemondtam időhiány miatt,) vagy csak egyszerűen a beszélgetés folytatása
egy pub-ban…
Templomi
barátaimmal voltunk egy jó kis buliban
is, ahol az angol és a magyar kultúra keveredett.
Coaching és Éviéknél
Szabadidőmben, vagy mondjuk inkább úgy,
munka után igyekeztem a dolgaimmal törődni, coacholtam is, sőt, voltam egy
coaching-business előadáson is, tök jó volt, de azért a jóból is kijutott.
Ahogy a
szülinapi beszámolómban írtam, (ha még nem olvastátok, ITT találjátok)
A nagy projekt
Túlórázásom utáni héten megint nem volt stresszes, vártuk, hogy végre beinduljanak a nagy
projektek, amik miatt tulajdonképpen felvettek engem újra. Ez azonban kitűnő
alkalom volt arra, hogy alaposan tanulmányozzam a kérdőívet, az Egyesült
Királyságra már felállított elemzést és ezek alapján elkészítsem a sablonjaimat
és az útmutatóimat-csekklistáimat. Kellett is rá ennyi idő, pont a megfelelő
pillanatban végeztem vele. Ez is alkotó
munka volt a javából így
Kaptam, de elvették
Utolsó napi
párpercesem az volt, amelyben leírtam, hogy elkészült a blogom és hogy először,
mióta itt vagyok, túlóráznom kellett – mikor máskor, mint amikor siettem volna
el, hogy meg tudjuk venni az asztalom.
Hát nem csak
az a nap volt túlórás, hanem az a teljes hét. Akkor hétfőn még nem sejtettem,
hogy mekkora meló lesz végül az az ad-hoc projekt, amit megkaptam és hogy
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)