2013. szeptember 25., szerda

Magyar a csapatban?

Van egy „kisegítő kölcsön munkaerőnk”, múlt hét óta. Szegény srácot úgy sajnáltam az elején. Első nap full öltönyben jött. Messziről lerítt róla, hogy új, mert itt mindenki totál kényelmes cuccokban jár. A leggyakoribb a farmer-póló kombó. :) Másnap már ő is szabadabbra vette, de a fekete pulóver még mindig idegenül hatott a nagy nyitott terű irodában. Aztán szerdán már egyszerű, mintás fehér pólóban jött. Jó volt látni! :)

Csütörtökön pedig,

2013. szeptember 23., hétfő

Jó helyen járok?

Szokás szerint nagy lendülettel veszem be magam a női mosdóba itt, a cégnél. Valamilyen általam nem ismert oknál fogva két lengőajtón át vezet be az út. Meglepetésemre ma a második tárva-nyitva volt. Kicsit megtorpanok, de azért beljebb megyek. Valami fura. Rossz helyen járok?

2013. szeptember 20., péntek

Londonban tényleg mindenki az időjárásról beszél?

A munkahelyem egy régi raktártelepen van, amit átalakítottak irodákká. Úgy hívják a telepet, hogy Kensington Village. Kicsit olyan is, mint egy különálló falucska, persze jó nagy és magas, nagy-üveges házakkal, de saját kis parkocskával és a központi épületben (jó drága) kantinnal. (Étterem árak... :( )
Csak az jöhet be ide, akinek kártyája van, vagy akit vár valaki.

Ahhoz a kapuig, amelyik amúgy pont a mi épületünktől/lépcsőházunktól van a legmesszebb, ahhoz az az út vezet, amin lakok. Ez egy 2*3 sávos nagy út, de a háztól a telep kapujáig mindössze kb. 250 métert kell megtennem.  Az út már innentől vezet föl egy felüljáróra a sínek fölött (amik közvetlenül az épületünk mellett futnak). És hát ez így tökre alkalmas nagy-nagy reklámtáblák kihelyezésére. De engem

2013. szeptember 19., csütörtök

A legkedveltebb zenei műfaj Magyarországon - Londonból

Idejön hozzám az imént az egyik munkatársam, hogy mi Magyarországon a legkedveltebb zenei műfaj.
„Hát azt nem nektek kéne tudni az adatokból?” – gondoltam magamban.
De azért elgondolkoztam

2013. szeptember 18., szerda

Az unalom ellenszere

Ma mérhetetlenül fáradt voltam. Egész nap éreztem a szemem, bár lehet, hogy nem csak a fáradtság az oka. Úgyhogy megyek is aludni. Röviden: a mai nap folytatódott az unalom, de munkaidő lejárta előtt egy órával rájöttem az ellenszerre. Betettem youtube-on a Rebecca musical-t. Hát mindjárt sokkal jobb kedvem lett. :) Megvan a recept. :)
Holnap megyünk pub-ba és casinoba, utána majd írok.

2013. szeptember 17., kedd

Az idő megszépíti az emlékeket


Az idő megszépíti az emlékeket. Hiába tudtam az eszemmel, hogy

2013. szeptember 14., szombat

Pubozások


Tegnap megint pub-oztunk, ezúttal azon okból, hogy valamilyen nagy UMG-s konferencia miatt - ahova a UK kutatós csapatból csak 2 főnök ment - itt volt Lisa Ausztráliából, aki akkor, amikor én először jöttem ki, akkor töltött itt fél évet, helyettesítve Richard-ot, a jelenlegi főnököt, aki akkor fizetés nélküli szabiját töltötte és utazgatott a világban.

2013. szeptember 12., csütörtök

A lakáskeresés nyűgjei


A lakáskeresés most sokkal nagyobb kihívást állított elém, mint két éve. Legalábbis így éreztem. Bár ha jobban belegondolok, lehet, hogy csak úgy éreztem. Szerettem volna már az első hétvégémen költözni, de csak a másodikon sikerül.

2013. szeptember 5., csütörtök

A második első munkanapomon


Rögtön az első munkanapomon, munka után mentünk "iszogatni". Előtte is mondtak valamit, aznap is kérdezgették, hogy megyek-e, hát persze, hogy nem hagytam ki. :) De igazából fogalmam sem volt, hogy hová megyünk és egyszerűen sehogyan sem tudtam senkitől sem úgy kérdezni, hogy annál többet megtudjak, hogy iszogatni. Az kiderült, hogy Saint Paul katedrális megálló a cél, ami elég messze van a munkahelyünktől, így különösen nem értettem: közelebb nem volt pub??? :))) Végül ők is a térképen keresték, hogy hova is megyünk. Kérdeztem, hogy honnan hallottak róla. Mondják, még sosem hallottak róla korábban. És akkor végre sikerült a helyes kérdést feltennem:

2013. szeptember 3., kedd

(Vissza)Érkezés

Megérkeztem rendben és vidáman, bár 1 órát késett a gép és az út során elhagytam a sálam - amit itt kaptam tavaly a búcsúztatómon az EMI-os munkatársaimtól... - meg a magyar telefonom, de több is veszett Mohácsnál. :)

A repülőút nagyon jó volt, végre