Elhatároztam, hogy péntek reggel imitálom a jövő heti reggeleimet, azaz bemegyek a céghez kb. abban az időben, amikor majd mennem kell. Hát mondanom sem kell, hogy nem sikerült teljesen. Mert:
- az előző napi nagyon későn fekvés után úgy döntöttem, nem veszem nagyon szigorúan a kelést és így kb. 20 perccel később indultam, mint akartam volna.
- nem találtam meg a buszmegállót, ahol fel kellett szállnom. Ebben közre játszott az, hogy nem tudtam pontosan az útvonalát a busznak, mert erre vonatkozó térképem nem volt (még mindig nem sikerült beszereznem egy busztérképet Londonnak erre a régiójára, mert hogy csak régiónként van busztérkép); meg az, hogy nem ugyanazon az úton megy a buszvonal a 2 irányba és én hiába láttam több buszt is elmenni mellettem a másik irányba és követtem az útvonalukat, hogy egyszer csak felbukkan az én irányom is, de nem lett meg; majd mikor már elég messze jártam a lakástól, akkor azt hittem megvan és teljes meglepetésemre kiderült, hogy az is a másik irány. :) De végül kavarogtam egy kicsit a környéken, már épp ott tartottam, hogy megkérdezek valakit, mire megleltem egy megfelelő megállót. Azért ezzel elment legalább fél órám. Szerencsére azt tudtam, hogy leszállnom a végállomáson kell, így azzal nem lehet gond. Nem is volt. De azért:
- a metrómegálló elég méretes, mondanom sem kell, hogy több vonal fut össze és beletelik pár percbe, mire az ember leér a metrókhoz, így mire ott is minden kiírást értelmeztem és megbizonyosodtam róla, hogy jó helyen vagyok, bizonyára az is pár perccel több időt vett el tőlem, mint hétfőn fog. Ezért is jó, hogy megcsináltam ezt a próbautat. :) De még egyszer át is kellett szállnom, ott is hasonlóan óvatos voltam, bár szerintem már gyorsultam. :) Ellenben az én metrómra kellett várni vagy 15 percet, miközben már legalább 7-8 másik elment. De kivártam és a leszállási helytől már igazán könnyű volt megtalálni az EMI épületét, kb. 1 percre van. Nem tudom pontosan, de összességében szerintem minimum 45 percet „késtem”. Viszont visszafelé árgus szemekkel lestem az útvonalat és így könnyedén meg is találtam, hogy hol kell leszállnom a buszról (ebben sokat segített az, hogy odafelé gyalog már jól megismertem a környéket :) ) és azt is, hogy hol van a legközelebbi felszállóhelyem majd hétfő reggelre. Mindenesetre hétfőn másfél órával előbb elindulok majd. :)
Miután volt csoporttársam, Évi, aki mellé felvettek, már többször is kérdezte, hogy bemegyek-e még hétfő előtt és útban arrafelé is kaptam tőle egy sms-t ezzel a kérdéssel, így be is mentem, úgyhogy a legközvetlenebb munkatársakkal és alapszinten az épülettel már meg is ismerkedtem. Jó modern épület teljesen nyitott, egy légterű irodák… Szerintem ez nem olyan jó, de azért nem is rossz, persze. :) És van egy jó kis büféje. :) Oda ültünk le Évivel vagy 1 órára. Beszélgettünk azért egy kicsit a munkáról is, de ő is inkább segített infókkal, hogy mit hogyan intézzek, egyáltalán mit intézzek, stb. Mondta, hogy szerinte próbáljam itt a környéken lévő bankokat is, mert akkor utána ha visszamegyek, szerinte már él a belépési kódom és fogok tudni bentről netezni, hogy onnan nézzek lakásokat. És mivel úgyis bent vagyok a belvárosban, akkor lehet, hogy meg is tudnék már nézni párat, ha lehet. De hiába voltam 5 bankban is, mindenhol ugyanazzal a problémával szembesültem: nincs sem UK bankszámlám még más banknál, sem a nevemre kiállított és a címemre érkezett gáz-, villany- vagy stb. számla… Egy helyen majdnem sikerült, ha le tudták volna a netről ellenőrizni az ügynökséget, amelyiktől a lakást bérlem, akkor megadták volna, de így nem. Végül nem bántam, mert addigra kiderült, hogy náluk csak Maestro kártyák vannak, nem Visa.
Így hát kénytelen voltam visszaindulni, hogy az előző nap lebeszélt 3 órás időpontomra odaérjek a lakáshoz legközelebbi HSBC-be… És mit ad Isten, ott minden simán ment – leszámítva, hogy kb. ½ órát vártam rájuk, az időpontom ellenére… De lett bankszámlám és 4-6 napon belül kártyám is lesz. Nincs havidíja, nem kellett hozzá most sem befizetnem egy árva fityinget sem. Elég, ha havonta legalább 500 Font megy rá, de a fizetésem ezt azért bőven fedezi. :) Máris szebbnek láttam a napot, mint addig! És amilyen elkeseredett voltam az elején, hogy semmi sem megy elsőre, (persze azért nem nagyon, mert próbáltam emlékeztetni magam, hogy milyen simán történt, hogy egyáltalán volt okom idejönni…,) úgy lettem napról napra nyugodtabb.
A banki affér után kiültem olvasgatni az időközben összeszedett infófüzeteket a lakástól kb. 3 perc sétára lévő nem túl nagy, de nem is kicsi és nagyon szép – és csöndes!!! – park füvére és jól éreztem magam. Este még próbáltam egy kicsit lakáshirdetéseket nézni a netcaféban, majd itthon elkezdtem írni ezt a szép hosszú levelet. Mikor már nagyon elálmosodtam és nagyon kellett már pisilnem, kimerészkedtem, mert sejtettem, hogy megint nem fogok tudni gyorsan szabadulni, hiszen Anita és Attila, a lakótársaim a konyhában beszélgettek. Hát „el is kaptak” és „sajnos” :) megint egy jót beszélgettünk, így se alvás, se levél folytatása… No nem baj, épültem. :)
