A NYELVHASZNÁLAT - lejegyezve 2011. október 16-án

A múlt héten kedden este az SPSS-hez (statisztikai szoftver, amiben dolgozunk) kapcsolódó feladatsort állítottam össze Cherrelle-nek, a másik új csajnak, mert ő most végzett még csak az egyetemen és nem sokat tud az SPSS-ről. Szerdán délután és csütörtökön délelőtt pedig én kellett magyarázzam neki a syntaxok (amikkel dolgozunk) lényegét, értelmét, melyik parancs mire van, ilyesmi. Majd csütörtök délutánra ő kapott más feladatot, nekem pedig át kellett úgy néznem a szegmentációt, hogy alaposan megértsem és el kellett gondolkoznom azon, hogy hogyan lehetne javítani rajta.

Majd pénteken együtt átnéztük/megcsináltuk  azokat a feladatokat Évivel, amihez az előkészítést végezte Cherrelle csütörtökön délután. Így végre sokkal jobban beleláthattam abba, ami valósan az alapfeladatom lesz. Jelenleg azt gondolom, hogy ha ennek a munkának a minőségét, a nehézségét hasonlítom össze a keresetemmel, akkor nagyon-nagyon-nagyon megéri itt lenni. :) De persze nem is a munka kihívásai miatt jöttem, mert azt előre tudtam, hogy nem lesz nagy, bár azért azt is látom, hogy lesz azért új, amit megtanulhatok és amit tök hasznos lesz megtanulni. Ezt egy jó lehetőségnek látom ahhoz, hogy könnyebben elérjem az igazi célomat: vidéki élet (otthon) - egy jó állással. És akár emiatt, akár az Olimpia miatt :) esetleg egy évet is maradok. :) De többet nem szeretnék. Sőt, még ebben sem vagyok olyan biztos, de hát még csak két hete dolgozom. Majd meglátjuk...

Mindenesetre a legfőbb ok, amiért ezt egy jó lehetőségnek láttam, az angol nyelvismeretem felturbózása, viszonylag könnyen és eléggé megfizethető módon. :) (Gyakorlatilag fizetnek érte. :) )

Na, mondjuk ezt még nem nagyon látom, hogy hogyan tudok fejlődni benne, de majd teszek érte valamit.

Azért a megbeszéléseken közel sem értettem mindent. Mondjuk most már látom, hogy eleinte azért sem, mert nem tudtam semmit arról, amiről beszélnek. Meg persze van, akit jobban értek, van akit kb. sehogy. Azt hiszem, főleg azokat nem értem, akik artikulálatlanul beszélnek, nem nagyon nyitják ki hozzá a szájukat. De azért nem vagyok elveszve. :)

Igyekszem többször is együtt ebédelni Cherrelle-lel, hiszen vele csak angolul tudok beszélni. Csak hát az 1 órás ebédszünet arra is nagyon jó, hogy az ember elintézzen dolgokat. :) De azért kétszer már ettünk együtt, az alatt jót beszélgettünk. Bár őt az elejétől fogva jól értem. 22 éves amúgy és fekete. Van egy iker tesója és nagyon aranyos és életrevaló csaj. Mondjuk az ebéd általános témáit azért sokkal-sokkal könnyebb érteni és hát azzal is meg vagyok elégedve, ahogy ilyenkor beszélni tudok. De azért munka kapcsán már nehezebb. Mondjuk emiatt is örültem nagyon annak a feladatnak, hogy tanítgassam Cherrelle-t, mert ott is kellett gyakorolnom az angolt.

Az élvezetes nyelvtanuláshoz amúgy az a tervem, hogy elmegyek West Coast Swing-et (tánc) tanulni valahova és majd járok bulikba is. Ezzel azért meg kell várnom az első fizetésem, de mindenesetre már rákérdeztem Ritánál (akinél ezt Pesten tanultam), hogy kit ajánlana. Kiderült, hogy egy srác is kint él Londonban, akivel együtt jártunk anno órára, úgyhogy megadta nekem az e-mail címét, meg azt is írta, hogy ő Catriona-ékhoz jár és ezért Rita irigyli a srácot, úgyhogy gondoltam, akkor Catriona nekem is jó lesz. :) A srác az egyik levelemre már reagált is, úgyhogy nem lesz itt gond. :)

AZ EMI EGYEDI ELŐNYE - lejegyezve 2011.október 16-án

Pénteken történt még egy nagyon jó dolog. Lemezkiadó vállalatként elég sűrűn előfordul, hogy a cég kap pár jegyet valami koncertre és ezeket felajánlják a munkatársaknak. No, pénteken máris volt egy ilyen – aznapi koncertre. Azt sem tudtam, milyen zenekar az, így először rájuk kerestem a neten. Mivel az alapján nagyon tetszett a zenéjük, jelentkeztem a jegyekért. De persze addigra már elfogytak. :( Ám kissé később jelentkeztek, hogy még mindig érdekel-e, mert valaki visszamondta. Hát persze, hogy érdekelt!!! :))))

Természetesen két jegy járt. Próbálkoztam másnál is, de senkinek nem volt jó/nem akart, viszont tudtam, hogy Anita, a hülye lakótárs biztosan szívesen jönne. Sikerült elérnem. Mondjuk én is éppen csak beestem, ő meg késett bő fél órát, de miután leadtam a jegyét a pénztárnál, ez nem nagyon zavart. A koncert maga egy templomban volt, nagyon-nagyon jó volt a hangulata, úgy tűnt, hogy főleg az igazi rajongók vannak ott. Hiába nem ismertem egyetlen számot sem, de nagyon jól éreztem magam. Ez amolyan hakni féle volt csak, így kb. csak másfél órát tartott, de nagyon megérte – főleg így ingyen. :) De még a 25 Fontos belépőért is megérte volna. Ja, amúgy a zenekar a Lady Antebellum nevet viseli, hátha valaki hallott már róluk. Állítólag elég ismertek, Németo-ban, Franciao-ban is és eredetileg amerikaiak, ha minden igaz.

Azóta is volt asszem már háromszor is ilyen, hogy lehetett volna jelentkezni jegyekért. Ezek közül az egyetlen, akiről már valamit tudtam, az Snoop Dogg (vagy valamelyik hasonló :) ), de a többiek sem tetszettek annyira, hogy jelentkezzek újra.

MUNKAKÖRÖM, FELADATAIM, AZ ELSŐ NAPOK-HETEK - lejegyezve 2011. október 16-án

Az első keddemen ugyan átbeszéltük, hogy ki kicsoda a kutatási csoportban, de ez sokat nem segített abban, hogy átlássam a rendszert. Aztán valahogy mindig elteltek a napok. Eleinte főleg a tesztelésekkel voltam elfoglalva, meg egy-egy megbeszi vitte az időt, vagy hogy megírjak egy-egy levelet valami olyan ügyben, ami azért merült fel, hogy mindenem legyen, ami a munkához kell. A „szabadidőben” pedig olvasgattam és fordítgattam magamnak a kapott anyagokat. Hát nem kellett épp az idő nyomását éreznem mindeközben… :)

Pénteken kaptam új széket, miután kitöltöttem egy kérdőívet arról, hogy jól ülök-e, a monitort be tudom-e úgy állítani, hogy kényelmes legyen, van-e elég hely az íróasztalon és akörül, megfelelő-e számomra a hőmérséklet, nem fáj-e a derekam, a csuklóm, stb. Jött valaki, aki segített beállítani a magasságot, a háttámlát, a karfák magasságát, a deréknál lévő támaszt és mindent, hogy tutira jól üljek. :) Hétfőre a csuklóvédő egérpad és a billentyűzethez való csuklóvédő is megérkezett, az egyebekkel együtt.

ELSŐ ÉRTELMES MUNKÁM - 2011.10.03. - lejegyezve 2011. október 16-án

Megbeszi után rögtön kaptam is egy értelmes munkát: kérdőívet kellett tesztelnem. Nagyon élveztem, mert tudtam, hogy ahhoz biztosan jól értek. Ez sajnos nem fog a feladataim közé tartozni, de most besegítettem Simon-nak, aki project maneger. Olyasmi munkát végez, mint amit én csináltam a SzondaPhone-ban. De ő nem főnököm nekem, csak az Évi megengedte, hogy besegítsek neki. Jobban mondva javasolta, mert Simon kérdezte, hogy ki tud franciául, erre Évi kérdéssel válaszolt: „Anikó?” Mondtam, hogy tudok, akkor még nem tudtam, hogy mire kell. Aztán mikor kiderült és láttam Simon-on, hogy nem biztos benne, hogy odaadhatja nekem a feladatot, mondtam neki, hogy több mint 1000 kérdőívet ellenőriztem már. Ennyi elég is volt neki. Nagyon élveztem magát a feladatot is, meg hogy a franciával is kell egy kicsit foglalkozni. Azért nem voltam valami gyors, mert hát akkor láttam először a kérdőívet, meg kellett értenem a struktúráját és hát a felületet is, amire be volt programozva. (Hát egy kicsit többet tud, mint az Alfa… :) Amúgy online.)

Viszont gondolom, hogy az eredmény is meggyőzhette Simon-t, mert utána még két (vagy három?) kérdőívet kellett neki ellenőriznem. Egy másik franciát (asszem) és egy németet. Németül ugyan sosem tanultam, de azért a teszteléshez bőven elég volt a tudásom. Hiszen a lényeg csak az, hogy a struktúra jó-e, amihez az utasítások angolul vannak, meg hogy minden le van-e fordítva és az van-e ott, ami a papíron. Ezt azért nyelvtudás nélkül is meg lehet oldani. Nem akartam a legvége előtt félbe hagyni, hiszen akkor szinte elölről kezdhettem volna, így egy ágon végigmentem és ezzel csak ¼ 7-re végeztem, így már az első napomon túlóráztam. Azért úgy tűnik, nem lesz rá szükség, hogy ebből rendszert csináljak. Évi már többször is elmondta, hogy ha nem tanulok meg valamit az egyik héten, majd megtanulom a másikon. Meg hogy nem kell mindent tudjak már az első hónapban. Ilyenek. Úgyhogy haladunk, ahogy tudunk. Ez azt eredményezte, hogy gyakorlatilag csak a második hetem közepén kezdtem megismerni azokat a feladatokat, amivel ténylegesen foglalkoznom kell majd.

2011. OKTÓBER 3. – ELSŐ NAP AZ EMI-NÉL - lejegyezve 2011. október 16-án

Hát az EMI nem egy SzondaPhone. :) A pénteki nem túl egyenes próbaútvonalam miatt időben elindultam, szerencsém is volt minden járművel, – mint most már tudom, mert – elég simán jött minden, így végül max. 1 óra 5 percbe telt az út és így fél órával előbb ott voltam, mint amire vártak. Azért nem akartam ennyivel előbb beérni, így addig sétálgattam egy kicsit a környéken. Hát ez eléggé gazdag negyed… :) Végül azért 7 perccel 10 előtt csak bementem. Le kellett ülnöm a recepción, aztán jött egy srác, akit szintén leültettek. Kiderült, ő is aznap kezdett, ráadásul pont velem szemben ül, bár gyakorlatilag nem is látom, mert takarnak a monitorok és ő nem is a mi csapatunkban van. Együtt vezettek fel minket az étkezőbe. Minden kevésbé fontos megbeszélést ott tartanak, mert tárgyalóból nincs elég, annak ellenére, hogy sok van. :) A HR-es elmondta nekünk a legfontosabb tudnivalókat, hogyan épül fel a cég, milyen osztályok vannak, mi az, amit tudnunk kell, milyen nem a munkakörünkhöz tartozó problémánkkal kint keressünk, mit hol találunk az intraneten, ilyenek. Persze mindez le volt írva, kézbe kaptuk, így még jegyzetelni sem kellett. :)

Utána felvezettek a helyünkre. Nem sok időm volt a következő megbeszélés előtt, de ez alatt Évi, a közvetlen főnököm, a volt csoporttársam bemutatott az ő közvetlen főnökének, a kutatós csapat főnökének. Mint kiderült, egy másik srác is aznap kezdett a csapatban, meg egy héttel előttem Cherrelle is, aki a mi kis adatelemző csapatunkban van. Ez a mennyiség már éppen elég volt ahhoz, hogy a bemutatásomra a főnök úgy reagáljon, hogy: „Let’s have a team lunch at 12:30”, azaz, „Legyen csapatebéd 12:30-kor”. Hát lett. :) 15-en mentünk együtt egy thai étterembe. 2-en igazoltan hiányoztak, szóval elég nagy csoport a miénk. Nagyon finomat ettem, természetesen a cég költségére. :) Valami kicsit édeskés szósz volt gombával, mini kukoricával és én mindezt tenger gyümölcseivel kértem, meg persze rizst. Kb. 2-re értünk vissza.

De még a HR-es okítás után Évi mondta, hogy állítsam be a gépem, ahogy nekem jó, ilyesmi, mielőtt elkezd velem foglalkozni. Illetve mielőtt mentem a következő megbeszélésre az ellátási osztály képviselőjével. Ezen már négyen voltunk, mind aznap kezdtünk a cégnél, a negyedik egy sales-es srác volt, igencsak kínainak nézett ki. :) Elmondták, hogy mikor kell hozzájuk fordulni; hogy helyileg mit hol találunk; hogyan lehet közlekedni az épületben; mit lehet kapni a kajáldában és mikor van nyitva; mi a teendő tűzriadó esetén és hogy minden szerdán 4-kor tűzriadó-próba van; hogy hogyan kell ülni és berendezni az asztalunkat, monitort beállítani, stb., megelőzendő a hátfájást illetve a szem romlását, stb. és mindehhez persze egy kis színes füzetke is járt az infókkal. Aztán körbe is mentünk, út közben megmutatták a postázót is és készítettek rólunk fényképet a belépőkártyához, ami pár óra múlva készen is volt és csak belépésre szolgál, de NEM blokkol, mert ha a főbejáraton megy be az ember, csak fel kell mutatni a biztonsági őrnek, hogy tudják, tényleg ott dolgozunk. :) A kártyához jár egy tok olyan csiptetővel, amit ki lehet húzni egy madzagon, hogy ugye ne kelljen állandóan levenni. (Bár igazából egy átlagos napon csak a belépéshez kell elővenni.)

Amint Évi is mondta, az ellátási osztálytól nyugodtan kérjek másik széket, ha derékfájós vagyok. (Egyébként sem volt az enyémen karfa,) meg csuklóvédős egérpadot és csuklóvédőt a billentyűzethez is, ha csuklófájós vagyok. Mindezeket anélkül mondta, hogy tudta volna, pont ezekkel szokott gondom lenni… :)

Ebéd után folytattam a beállításokat, megírtam a levelem az ellátási osztálynak a fentiekről meg a radírról, tolltartóról és hasonlókról, aztán már jött is a következő, az igazi megbeszélés, ami a heti rendszerességű kutatási osztály-megbeszi. Ott sütit kaptunk… Cookies-t. Tudjátok, a nagy kerek lapos süti. Amit sikerült választanom, az ennél csokisabb már nem is lehetett volna. Csokis volt a tésztája is, mindez folyós barna- és fehér csokival töltve. Nem is ettem meg mindet a megbeszin, mert féltem, hogy minden olyan lesz. És hát elég tömény is volt. De finom! :)

A megbeszin a főnök bejelentette, hogy mégsem költöznek Miami-ba, mert a felesége terhes. Na, én ezt pont az ellenkezőjére értettem. Ugyanis azt tudtam Évitől, hogy Miami-ba készül, de akkor is maradt volna a főnökünk. De azért így ez csak jobb, tekintve, hogy Évi szerint ő a világ legjobb főnöke és amit eddig láttam belőle, illetve amilyen leveleket ír, az alapján simán elhiszem. Az a levél olyan, amilyennek egy főnöki levélnek lennie kell, hogy motiválja a csapatot. Lehet tanulni tőle, hátha egyszer még újra szükségem lesz rá. :)

2011. OKTÓBER 2. - lejegyezve 2011. október 16-án

Voltam megnézni a lakást, amiről írtam. Majdnem kivettem, mert tetszett a környék, a család (ami vagy angol volt, vagy amerikai, vagy ilyesmi, mindenesetre anyanyelvű angolok, egy fiatal házaspár 4 hónapos gyerekkel, nagyon aranyosnak tűntek), meg ráadásul egy kanadai lakótársam lett volna még és hát gondoltam, az az ismeretség jól jöhet, ha Kanadába akarnék menni turistáskodni, ami tesómmal egy nagy tervünk. :) De nagyon kicsi és sötét volt a szoba, így szerencsére végül meggyőztem magam, hogy ne ugorjak neki az első lehetőségnek, csak azért, mert szeretném mielőbb letudni a költözést, illetve tudni, hogy elmehetek erről a nem túl jó helyről…

Miután kijöttem tőlük, bízva abban, hogy egy-két levélre is jött válasz azok közül, akiknek a hirdetésére csak e-mailben lehetett válaszolni, vadul kerestem egy netcafét. Hamar kiderült, hogy merre van, de ehhez azért elég sokat kellett gyalogolnom. Mivel továbbra is nyári meleg volt, ez természetesen nem esett nehezemre. És nagyon-nagyon élveztem a környéket. Minden egyes ház aljában valami kisbolt, vagy leginkább kávézó/pub/mini étterem, stb. Éééés mindegyik tele emberrel. Kint is, bent is. Nagyon jó hangulata volt az utcának. Végül – mivel már kellett egy WC :) – én is beültem valahova ebédelni. Héjában sült krumplit ettem, rajta valami kukoricás tonhal pástétommal, mellé saláta. Finom volt és nagyon laktató.

NEGYEDIK NAP – 2011. OKTÓBER 1.

Ma reggel is kicsit beszélgettünk, de ez most nem volt vészesen hosszú. Utána bevettem magam a netcaféba és állandóan csak kértem a „még fél órát”, hogy mindent meg tudjak nézni a lakáshirdetésekből, amit akartam, kiírtam, ami tetszik, majd felhívogattam, írtam nekik. Egy csomó már tárgytalan volt, egy csomót nem vettek fel, de eggyel sikerült egyeztetnem holnap délre a megnézést. Nem épp ez a kedvencem, de nem is rossz. Majd meglátjuk! :)

Legalább 4 órát ott töltöttem a gépnél, legalább ennyi eredménye legyen… :)

Utána elindultam a lakástól a másik irányba, mert arra még nem jártam gyalog. :) Ott is találtam nagyon közel egy kis parkot, vagy inkább kertet. Egészen pontosan egy régi templom és temető kertje. Ezt már csak egy régi templomtorony, egy rom része és néhány 1800-as évekbeli sírkő jelzi. Aranyos, van hangulata, de ha jól láttam, azon inkább csak mindenki átjár, itt nem nagyon szoktak ücsörögni, pedig van két pad azért. Én leültem egy kicsit az egyikre, amíg megettem az ebéd gyanánt vett Croissant-omat.

Aztán egy kis hazai kitérő után újra a kis park magányába „menekültem” a beszélgetések elől, amit bármennyire is élvezek (bár a csajjal kettesben nem nagyon, mert sok olyanról beszél, ami nem érdekel, és még épülni sem tudok belőle, de azért lehet terelni), de úgy éreztem, most fontosabb, hogy folytassam és lehetőleg befejezzem ezt a levelet. Hát befejezni sajnos nem sikerült, de aranyos élményként ott játszadozott körülöttem egy kis mókus, egyszer szerintem nagyon közel jött volna, ha nem zavarja meg valaki. És egyszer meg egy magyar pár ment el előttem. Vicces volt. :) Aztán Attila, a lakótársam is a parkba jött futni és amikor befejezte, odajött hozzám, így hát beszélgettünk… egy fél órát, amíg már muszáj volt elmennem  Skype-olni egyet anyuékkal, mielőtt bezár a netcafé.

Attillával szeretek amúgy beszélgetni, nagyon értelmes és szerintem eléggé egy hullámhosszon vagyunk, eléggé egyféleképpen gondolkozunk a világról, hasonló az értékrendünk, stb. Már látom, hogy több barátnőm is elkezdett kombinálni ennél a pontnál, így hamar megjegyzem, hogy Attila 48 éves, feleség és két gyermek várja otthon, vagy Attila várja azt, hogy csatlakozzonak hozzá. Ő amúgy történész és töri és tesi tanár. Hazaérkezéskor ismét beszélgetés, ahogy már írtam, de most 11 óra és végre sikerült az élményeim végére érjek. :)

Nagyon várom már, hogy végre meglegyen az új lakás és költözhessek és berendezkedhessek végre teljesen az itteni életre és akkor majd adok időt magamnak arra is, hogy meglátogassam a londoni nevezetességeket, vagy 1-2 pub-ot :), hogy megkeressem a táncolási és egyéb lehetőségeket, szóval hogy kialakítsam az új életem erre a fél évre, vagy mennyire. :) (Most azt gondolom, hogy az Olimpia miatt nem lenne nagy baj, ha egy év lenne belőle… :) )

HARMADIK NAP – 2011. SZEPTEMBER 30. - lejegyezve 2011. október 1-én

Elhatároztam, hogy péntek reggel imitálom a jövő heti reggeleimet, azaz bemegyek a céghez kb. abban az időben, amikor majd mennem kell. Hát mondanom sem kell, hogy nem sikerült teljesen. Mert:

1.  az előző napi nagyon későn fekvés után úgy döntöttem, nem veszem nagyon szigorúan a kelést és így kb. 20 perccel később indultam, mint akartam volna.
2. nem találtam meg a buszmegállót, ahol fel kellett szállnom. Ebben közre játszott az, hogy nem tudtam pontosan az útvonalát a busznak, mert erre vonatkozó térképem nem volt (még mindig nem sikerült beszereznem egy busztérképet Londonnak erre a régiójára, mert hogy csak régiónként van busztérkép); meg az, hogy nem ugyanazon az úton megy a buszvonal a 2 irányba és én hiába láttam több buszt is elmenni mellettem a másik irányba és követtem az útvonalukat, hogy egyszer csak felbukkan az én irányom is, de nem lett meg; majd mikor már elég messze jártam a lakástól, akkor azt hittem megvan és teljes meglepetésemre kiderült, hogy az is a másik irány. :) De végül kavarogtam egy kicsit a környéken, már épp ott tartottam, hogy megkérdezek valakit, mire megleltem egy megfelelő megállót. Azért ezzel elment legalább fél órám. Szerencsére azt tudtam, hogy leszállnom a végállomáson kell, így azzal nem lehet gond. Nem is volt. De azért:
3. a metrómegálló elég méretes, mondanom sem kell, hogy több vonal fut össze és beletelik pár percbe, mire az ember leér a metrókhoz, így mire ott is minden kiírást értelmeztem és megbizonyosodtam róla, hogy jó helyen vagyok, bizonyára az is pár perccel több időt vett el tőlem, mint hétfőn fog. Ezért is jó, hogy megcsináltam ezt a próbautat. :) De még egyszer át is kellett szállnom, ott is hasonlóan óvatos voltam, bár szerintem már gyorsultam. :) Ellenben az én metrómra kellett várni vagy 15 percet, miközben már legalább 7-8 másik elment. De kivártam és a leszállási helytől már igazán könnyű volt megtalálni az EMI épületét, kb. 1 percre van. Nem tudom pontosan, de összességében szerintem minimum 45 percet „késtem”. Viszont visszafelé árgus szemekkel lestem az útvonalat és így könnyedén meg is találtam, hogy hol kell leszállnom a buszról (ebben sokat segített az, hogy odafelé gyalog már jól megismertem a környéket :) ) és azt is, hogy hol van a legközelebbi felszállóhelyem majd hétfő reggelre. Mindenesetre hétfőn másfél órával előbb elindulok majd. :)

Miután volt csoporttársam, Évi, aki mellé felvettek, már többször is kérdezte, hogy bemegyek-e még hétfő előtt és útban arrafelé is kaptam tőle egy sms-t ezzel a kérdéssel, így be is mentem, úgyhogy a legközvetlenebb munkatársakkal és alapszinten az épülettel már meg is ismerkedtem. Jó modern épület teljesen nyitott, egy légterű irodák… Szerintem ez nem olyan jó, de azért nem is rossz, persze. :) És van egy jó kis büféje. :) Oda ültünk le Évivel vagy 1 órára. Beszélgettünk azért egy kicsit a munkáról is, de ő is inkább segített infókkal, hogy mit hogyan intézzek, egyáltalán mit intézzek, stb. Mondta, hogy szerinte próbáljam itt a környéken lévő bankokat is, mert akkor utána ha visszamegyek, szerinte már él a belépési kódom és fogok tudni bentről netezni, hogy onnan nézzek lakásokat. És mivel úgyis bent vagyok a belvárosban, akkor lehet, hogy meg is tudnék már nézni párat, ha lehet. De hiába voltam 5 bankban is, mindenhol ugyanazzal a problémával szembesültem: nincs sem UK bankszámlám még más banknál, sem a nevemre kiállított és a címemre érkezett gáz-, villany- vagy stb. számla… Egy helyen majdnem sikerült, ha le tudták volna a netről ellenőrizni az ügynökséget, amelyiktől a lakást bérlem, akkor megadták volna, de így nem. Végül nem bántam, mert addigra kiderült, hogy náluk csak Maestro kártyák vannak, nem Visa.

Így hát kénytelen voltam visszaindulni, hogy az előző nap lebeszélt 3 órás időpontomra odaérjek a lakáshoz legközelebbi HSBC-be… És mit ad Isten, ott minden simán ment – leszámítva, hogy kb. ½ órát vártam rájuk, az időpontom ellenére… De lett bankszámlám és 4-6 napon belül kártyám is lesz. Nincs havidíja, nem kellett hozzá most sem befizetnem egy árva fityinget sem. Elég, ha havonta legalább 500 Font megy rá, de a fizetésem ezt azért bőven fedezi. :) Máris szebbnek láttam a napot, mint addig! És amilyen elkeseredett voltam az elején, hogy semmi sem megy elsőre, (persze  azért nem nagyon, mert próbáltam emlékeztetni magam, hogy milyen simán történt, hogy egyáltalán volt okom idejönni…,) úgy lettem napról napra nyugodtabb.

A banki affér után kiültem olvasgatni az időközben összeszedett infófüzeteket a lakástól kb. 3 perc sétára lévő nem túl nagy, de nem is kicsi és nagyon szép – és csöndes!!! – park füvére és jól éreztem magam. Este még próbáltam egy kicsit lakáshirdetéseket nézni a netcaféban, majd itthon elkezdtem írni ezt a szép hosszú levelet. Mikor már nagyon elálmosodtam és nagyon kellett már pisilnem, kimerészkedtem, mert sejtettem, hogy megint nem fogok tudni gyorsan szabadulni, hiszen Anita és Attila, a lakótársaim a konyhában beszélgettek. Hát „el is kaptak” és „sajnos” :) megint egy jót beszélgettünk, így se alvás, se levél folytatása… No nem baj, épültem. :)

A MÁSODIK NAP – 2011. szeptember 29. - lejegyezve 2011. október 1-én

Csütörtökön délelőtt elég sok időmet elvette újdonsült szomszédom, a csaj, aki rettentő sokat pofázott – főképp hülyeségeket. Utána elkezdtem intézkedni, amit feltétlenül akartam. Persze minden ilyenhez kellett a net:

•           hol van fiókja az HSBC banknak a közelben, amit mindenki ajánl, hogy náluk a legegyszerűbb bankszámlát nyitni, mert ők nem kérnek mindenféle , az én nevemre kiállított és a címemre már megérkezett gáz-, villany-, stb. számlát…
•           bejelentkezni NI számhoz interjúra telefonon (a telefonszám a neten van, meg a tudnivalók is…), ami az egyik legfontosabb Angliai munkavállalás előtt. Ez a TB szám. (14-én megyek.)
•           próbálni lakást keresni

Utána elindultam a HSBC-hez. Kb. zárás előtt 5 perccel érkeztem, mert fél órával előbb zártak, mint ahogy a neten írták és kb. 15 perccel tovább tartott oda az út, mint ahogy a google mondta, mert egy jó része meredeken felfelé vezetett – amúgy egy nagyon szép útvonalon – és én természetesen gyalog tettem meg ebben a szép nyári időben. :) Egy dolog nem volt nálam, amit kértek, de otthon létezett, így másnapra kaptam időpontot a procedúrához.

Ez így egy egész sikeres nappá vált, de azért még mindig nincsen minden meg, amit ekkora akartam. És még mindig nincs net…

Este végül nagyon jót és nagyon hosszan beszélgettünk lakótársaimmal. Ami egyfelől jó, hogy jól kijövünk, másfelől meg rossz, mert egyrészt rengeteg dolgom lenne, másrészt így nagyon későn fekszünk. Tegnap is ez volt, de úgy látszik, mára mindenki azt gondolta, hogy egy kicsit magával is törődne, mert az imént (most 10 óra van) mindenki bevonult a kis szobájába.

AZ ELSŐ NAPOM - 2011. szeptember 28. - lejegyezve 2011. október 1-én

Magdi, a volt osztálytársam tehát várt a lakásnál, segített felcipelni a cuccaimat is, jól ki is izzadtunk, mire sikerült, mert hát a nagy bőröndöm szerintem lehet vagy 30-40 kilós és hatalmas… :) és mindezt 2 hosszú és keskeny lépésű és szélességre is keskeny (tipikus angol) lépcsőn kellett megoldanunk. Azt hiszem, ha kiköltözöm, inkább többször fordulok majd. :)

Cserébe a sok segítségért, meghívtam ebédre. De persze a helyet ő mutatta és mire odaértünk, már tele volt a fejem infókkal, már megvettük az utazási kártyát, ami olyasmi, mint egy bérlet, csak sokkal modernebb. Mondanom sem kell, hogy mágneses kártya. Lehet rá feltölteni pénzt és annak terhére levonatni a jegyárakat, de ha egy nap a jegyeiddel eléred a napijegy árát, akkor már bármennyit utazol, nem fog többet levonni. Vagy lehet rátölteni heti/havi/stb bérletet ami ilyen-olyan zónában a metrókra + bárhol az összes buszra érvényes, vagy csak buszbérlet, stb, ezer féle és ezek kombinálhatók is a feltöltött pénzzel, hogy ha pl. kilépsz a zónádból, akkor a különbözet árát abból vonja – automatikusan, természetesen. Elég bonyolult, de nagyon jó rendszer. Mondanom sem kell, hogy kb. minden metromegállónál ellenőrizheted az egyenlegedet is.

Még ebéd előtt benéztünk a magyar boltba, mert útba esett. Egyelőre nem vettem semmit, de jó tudni, hogy hol van. Volt nekik vaníliás karikájuk meg Mese kekszük meg zacskós levesek, meg minden, amit el tudsz képzelni. Még friss magyar kenyerük és pékárujuk is. :) Ezt is azok csinálják, akik a lakásügynökséget.

Ebéd után elintéztük a lakás-ügynökségnél a fizetést, szerződést és mivel nekik kellett már mobilszám, sim kártyát is vettem gyorsan 1 Fontért. Persze csak valami feltöltőset, de nemzetközi hívásokhoz tök kedvező, eleinte máshoz is teljesen jó lesz. Ha meg szükségesnek látom, később veszek majd jobbat. Ki akartuk üttetni hozzá a telefonom, de már túl modern, így 2 napjukba és 25 Fontomba került volna. Így vettem inkább egy kis béna készüléket ugyanennyiért, de azonnal, ami tökéletesen megfelel az én kis céljaimnak. Így legalább a magyar kártyám is mindig a helyén lehet. :)

Utána vettünk hozzá feltöltést. Mikor kerestük, egy régi kiírás alapján betévedtünk egy patikába, ugye olyan jó bizonytalanul, hogy biztos-e, hogy itt kell keresni a feltöltőkártyát, aztán egyszer csak előbújt a patikus és közölte, hogy mondhatjuk magyarul is. :) Ezen azért még Magdi is meglepődött.

Aztán elmentünk Magdihoz, ott segített feltölteni a mobilra a pénzt. Mondtam, a sim kártya aktiválást már megoldom magam majd este. Hát nem sikerült, csak valami chat-es segítséggel másnap. :( De azért az is meglett.

Egy darabon elkísért, de mivel mondtam, hogy elég, ha megmutatja, merre menjek, így a végén már egyedül jöttem haza. Mindössze negyed órányira lakik tőlem gyalog. De azért az már egy lényegesen jobb környék… :)

Estére már nagyon fáradt voltam, úgyhogy úgy aludtam, mint a bunda – meg persze úgy, hogy nem ébredtem fel a lakótársaim dörömbölésére. :)