PUB - lejegyezve 2011. október 17-én

A céges netezés és lakásnézegetés után sokszor olyan későn értem haza, hogy már a netcafék is zárva voltak, vagy max. egy fél órára tudtam bemenni. Egyszer ezt megelégelve és a többiek unszolására beültem egy étterembe/pubba (hangulatilag inkább az utolsó, de elég nagy), mert ott volt ingyen net – fogyasztásért cserébe. Persze ez összességében sokkal drágább, mint a netcafé, de azért kaptam érte cserébe forró csokit (nem volt túl jó) és sütit, ami meg olyan tömény volt, hogy nem bírtam megenni. (Kiírás alapján sajttortára számítottam, de valamit félreérthettem, mert valami brownie-t vagy ilyesmit kaptam, karamel fagyival a tetején.) De nagyon élveztem, hogy újra a saját laptopomon netezhetek. Persze nagyon kevés volt az idő mindarra, amit tolok – még mindig – magam előtt. De legalább egy elég fontos feladatot elintéztem: adtam fel lakáshirdetést a pesti lakásra. (Apropó, ha bárki tud valakit, aki albérletet keres, szóljon! Sokféle megoldással tudunk szolgálni. :) ) Miközben én nagyban netezgettem a pub-ban, egyszercsak előkerült egy mikrofon, amelyben egy pasi kvízjátékot vezetett le. Nem nagyon figyeltem, de mindenféle kérdést tett fel,pl. történelmitől a bulvárig, válaszlehetőségek nélkül, amire írásban kellett válaszolni – ha miden igaz, csapatoknak. Tetszett a dolog. :)

ELSŐ "MUNKÁS HÉTVÉGÉM" - 2011. OKT. 8-9 - lejegyezve 2011. október 17.

Az előköltözés előtt, szintén vasárnap, elmentem végre a házhoz közel lévő nagy parkba (Alexandra a neve), ami félig egy domboldalban van, a tetején egy kastélynak nevezett épülettel, ami inkább olyan stílusú, mint egy szebb ipari épület – bár közelről annyira nem szép, megdöbbentő módon egy kicsit le van robbanva. Nagyon szép a park, de persze a fényképezőgépem nem volt nálam. :( Úgyhogy egyszer majd visszamegyek majd még oda, bár jelenlegi lakásomtól elég messze van. Út közben meglátogattam a minden vasárnap megrendezett farmerek piacát. Vettem egy céklasalátát, amit alapból szeretnék, de ez valahogy úgy volt fűszerezve, hogy csak annyit bírtam megenni belőle, ami ahhoz kellett, hogy ne maradjak éhes. Amúgy nagyon jó dolgokat árultak, de ez kb. olyan, mint felénk mostanában a vásárokban a kézműves mezőgazdasági termékek (zöldség, gyümölcs, sajt, kolbász, kenyér, stb.), hogy nagyon szépek, finomak, különlegesek – és sokkal drágábbak, mint a hasonló dolgok máshol. Azért majd ha már lesz angol fizetésem, egyszer lehet, hogy ilyen helyen fogok zöldségeket vásárolni a salátáimhoz.

LAKÁS - lejegyezve 2011. október 16-án

A lakásbeli nethiány miatt már az első napomon elég sokáig bent maradtam a cégnél (a negyed órás túlórámon felül), hogy keresgessek a hirdetések között. Ez azt eredményezte, hogy kedden megint mentem lakást nézni. De mikor már kb. ott voltam, írtak egy sms-t, hogy bocsi, de már kiadták… Ahhoz képest nem is voltam nagyon ideges… Valszeg azért nem, mert akkorra már kaptam választ egy levelemre, ami egy olyan hirdetésre volt, aminek a kiírása jobban tetszett. Már a hirdetésből látszott, hogy nekik nem mindegy, hogy ki megy oda lakni – és hát nekem sem mindegy, hogy kikkel lakok együtt. Azt gondoltam, hogy aki ilyet már a hirdetésbe leír, az azért valszeg maga is igényesebb a környezetére. Így hát szerdán mentem hozzájuk lakást nézni. Ez egy tipikus angol házban egy szoba padlástérrel. Itt is egy család lakik, de nincs másik albérlő. Mondjuk a család lengyel, egy házaspár a 13 hónapos fiukkal és a nagymama. Ebből az anyuka elég jól ért angolul, de nem beszél, a nagymama érteni sem ért, az apuka viszonylag jól beszél, de szerintem egy kicsit gyengébb nálam – a kisfiú meg még lengyelül sem tud. (Még csak 1-2  szót.)

Gondolom, már kitaláltátok, hogy ezt ki is vettem. Azt gondoltam, elég jó ez nekem ahhoz, hogy fél évre itt legyek. Ha maradnék tovább, akkor majd keresek akkor jobbat - talán. De itt jó a környék, kb. 30 perc alatt bent vagyok, a szoba is szebb és tisztább és halkabb (!), mint a régi, ha nem is nagyobb (padlástér nélkül) és még net is van… :) Ezt rögtön megtapasztalhattam amikor felhívtuk a tulajt. Mert természetesen a lengyelek is csak bérlők. De az a kérés feléjük, hogy amikor jön valaki, aki szeretné kivenni, akkor Skype-on a tulajjal is beszéljünk. Először a lengyel pasi tett fel egy csomó kérdést, rengeteg mindent megbeszéltünk. Úgy éreztem magam, mint egy kihallgatáson. Esküszöm, jobban kellett bizonyítanom, hogy alkalmas vagyok a velük együtt lakásra, mint az állásinterjún, hogy alkalmas vagyok az állásra. :) De ezt nem bántam, mert ezek a kérdések nekem válaszok voltak arra, hogy milyenek ők és hogy megbízhatom bennük, hogy kb. ugyanolyan az elképzelésünk az együttlakásról, hasonló az értékrendünk, stb. Mikor a lengyelt kb. meggyőztem, felhívtuk a tulajt. Újabb kör… :) De őt viszonylag könnyen meggyőztem, csak amíg a lengyel nem mondott neki egyértelmű igent, addig ő sem mondott. El is magyarázta, hogy annyira  nehéz jó albérlőt találni, és a lengyeleket nagyon szereti, ezért fontos neki, hogy ők igent mondjanak. Nagy sokára döntöttek is. Biztonság kedvéért a foglalót rögtön otthagytam, elolvastam a szerződést, aláírtuk, így végül összesen  2 (!) órát ott voltam.

Tehát ez már majdnem két hete szerdán volt. Még azon a hétvégén át is vihettem cuccokat, ezzel telt a vasárnap délután-este. Attila, a történelemtanár segített, de mivel neki csak buszra szóló bérlete van, ezért buszokkal jöttünk át. Idefelé kb. 2,5 órába telt az út, hazafelé 2 óra alatt megúsztuk. :) De mivel ugyebár jókat tudunk beszélgetni és egyikünknek sem volt igazán sürgős dolga, nem volt ez gond. :)

A NYELVHASZNÁLAT - lejegyezve 2011. október 16-án

A múlt héten kedden este az SPSS-hez (statisztikai szoftver, amiben dolgozunk) kapcsolódó feladatsort állítottam össze Cherrelle-nek, a másik új csajnak, mert ő most végzett még csak az egyetemen és nem sokat tud az SPSS-ről. Szerdán délután és csütörtökön délelőtt pedig én kellett magyarázzam neki a syntaxok (amikkel dolgozunk) lényegét, értelmét, melyik parancs mire van, ilyesmi. Majd csütörtök délutánra ő kapott más feladatot, nekem pedig át kellett úgy néznem a szegmentációt, hogy alaposan megértsem és el kellett gondolkoznom azon, hogy hogyan lehetne javítani rajta.

Majd pénteken együtt átnéztük/megcsináltuk  azokat a feladatokat Évivel, amihez az előkészítést végezte Cherrelle csütörtökön délután. Így végre sokkal jobban beleláthattam abba, ami valósan az alapfeladatom lesz. Jelenleg azt gondolom, hogy ha ennek a munkának a minőségét, a nehézségét hasonlítom össze a keresetemmel, akkor nagyon-nagyon-nagyon megéri itt lenni. :) De persze nem is a munka kihívásai miatt jöttem, mert azt előre tudtam, hogy nem lesz nagy, bár azért azt is látom, hogy lesz azért új, amit megtanulhatok és amit tök hasznos lesz megtanulni. Ezt egy jó lehetőségnek látom ahhoz, hogy könnyebben elérjem az igazi célomat: vidéki élet (otthon) - egy jó állással. És akár emiatt, akár az Olimpia miatt :) esetleg egy évet is maradok. :) De többet nem szeretnék. Sőt, még ebben sem vagyok olyan biztos, de hát még csak két hete dolgozom. Majd meglátjuk...

Mindenesetre a legfőbb ok, amiért ezt egy jó lehetőségnek láttam, az angol nyelvismeretem felturbózása, viszonylag könnyen és eléggé megfizethető módon. :) (Gyakorlatilag fizetnek érte. :) )

Na, mondjuk ezt még nem nagyon látom, hogy hogyan tudok fejlődni benne, de majd teszek érte valamit.

Azért a megbeszéléseken közel sem értettem mindent. Mondjuk most már látom, hogy eleinte azért sem, mert nem tudtam semmit arról, amiről beszélnek. Meg persze van, akit jobban értek, van akit kb. sehogy. Azt hiszem, főleg azokat nem értem, akik artikulálatlanul beszélnek, nem nagyon nyitják ki hozzá a szájukat. De azért nem vagyok elveszve. :)

Igyekszem többször is együtt ebédelni Cherrelle-lel, hiszen vele csak angolul tudok beszélni. Csak hát az 1 órás ebédszünet arra is nagyon jó, hogy az ember elintézzen dolgokat. :) De azért kétszer már ettünk együtt, az alatt jót beszélgettünk. Bár őt az elejétől fogva jól értem. 22 éves amúgy és fekete. Van egy iker tesója és nagyon aranyos és életrevaló csaj. Mondjuk az ebéd általános témáit azért sokkal-sokkal könnyebb érteni és hát azzal is meg vagyok elégedve, ahogy ilyenkor beszélni tudok. De azért munka kapcsán már nehezebb. Mondjuk emiatt is örültem nagyon annak a feladatnak, hogy tanítgassam Cherrelle-t, mert ott is kellett gyakorolnom az angolt.

Az élvezetes nyelvtanuláshoz amúgy az a tervem, hogy elmegyek West Coast Swing-et (tánc) tanulni valahova és majd járok bulikba is. Ezzel azért meg kell várnom az első fizetésem, de mindenesetre már rákérdeztem Ritánál (akinél ezt Pesten tanultam), hogy kit ajánlana. Kiderült, hogy egy srác is kint él Londonban, akivel együtt jártunk anno órára, úgyhogy megadta nekem az e-mail címét, meg azt is írta, hogy ő Catriona-ékhoz jár és ezért Rita irigyli a srácot, úgyhogy gondoltam, akkor Catriona nekem is jó lesz. :) A srác az egyik levelemre már reagált is, úgyhogy nem lesz itt gond. :)

AZ EMI EGYEDI ELŐNYE - lejegyezve 2011.október 16-án

Pénteken történt még egy nagyon jó dolog. Lemezkiadó vállalatként elég sűrűn előfordul, hogy a cég kap pár jegyet valami koncertre és ezeket felajánlják a munkatársaknak. No, pénteken máris volt egy ilyen – aznapi koncertre. Azt sem tudtam, milyen zenekar az, így először rájuk kerestem a neten. Mivel az alapján nagyon tetszett a zenéjük, jelentkeztem a jegyekért. De persze addigra már elfogytak. :( Ám kissé később jelentkeztek, hogy még mindig érdekel-e, mert valaki visszamondta. Hát persze, hogy érdekelt!!! :))))

Természetesen két jegy járt. Próbálkoztam másnál is, de senkinek nem volt jó/nem akart, viszont tudtam, hogy Anita, a hülye lakótárs biztosan szívesen jönne. Sikerült elérnem. Mondjuk én is éppen csak beestem, ő meg késett bő fél órát, de miután leadtam a jegyét a pénztárnál, ez nem nagyon zavart. A koncert maga egy templomban volt, nagyon-nagyon jó volt a hangulata, úgy tűnt, hogy főleg az igazi rajongók vannak ott. Hiába nem ismertem egyetlen számot sem, de nagyon jól éreztem magam. Ez amolyan hakni féle volt csak, így kb. csak másfél órát tartott, de nagyon megérte – főleg így ingyen. :) De még a 25 Fontos belépőért is megérte volna. Ja, amúgy a zenekar a Lady Antebellum nevet viseli, hátha valaki hallott már róluk. Állítólag elég ismertek, Németo-ban, Franciao-ban is és eredetileg amerikaiak, ha minden igaz.

Azóta is volt asszem már háromszor is ilyen, hogy lehetett volna jelentkezni jegyekért. Ezek közül az egyetlen, akiről már valamit tudtam, az Snoop Dogg (vagy valamelyik hasonló :) ), de a többiek sem tetszettek annyira, hogy jelentkezzek újra.

MUNKAKÖRÖM, FELADATAIM, AZ ELSŐ NAPOK-HETEK - lejegyezve 2011. október 16-án

Az első keddemen ugyan átbeszéltük, hogy ki kicsoda a kutatási csoportban, de ez sokat nem segített abban, hogy átlássam a rendszert. Aztán valahogy mindig elteltek a napok. Eleinte főleg a tesztelésekkel voltam elfoglalva, meg egy-egy megbeszi vitte az időt, vagy hogy megírjak egy-egy levelet valami olyan ügyben, ami azért merült fel, hogy mindenem legyen, ami a munkához kell. A „szabadidőben” pedig olvasgattam és fordítgattam magamnak a kapott anyagokat. Hát nem kellett épp az idő nyomását éreznem mindeközben… :)

Pénteken kaptam új széket, miután kitöltöttem egy kérdőívet arról, hogy jól ülök-e, a monitort be tudom-e úgy állítani, hogy kényelmes legyen, van-e elég hely az íróasztalon és akörül, megfelelő-e számomra a hőmérséklet, nem fáj-e a derekam, a csuklóm, stb. Jött valaki, aki segített beállítani a magasságot, a háttámlát, a karfák magasságát, a deréknál lévő támaszt és mindent, hogy tutira jól üljek. :) Hétfőre a csuklóvédő egérpad és a billentyűzethez való csuklóvédő is megérkezett, az egyebekkel együtt.

ELSŐ ÉRTELMES MUNKÁM - 2011.10.03. - lejegyezve 2011. október 16-án

Megbeszi után rögtön kaptam is egy értelmes munkát: kérdőívet kellett tesztelnem. Nagyon élveztem, mert tudtam, hogy ahhoz biztosan jól értek. Ez sajnos nem fog a feladataim közé tartozni, de most besegítettem Simon-nak, aki project maneger. Olyasmi munkát végez, mint amit én csináltam a SzondaPhone-ban. De ő nem főnököm nekem, csak az Évi megengedte, hogy besegítsek neki. Jobban mondva javasolta, mert Simon kérdezte, hogy ki tud franciául, erre Évi kérdéssel válaszolt: „Anikó?” Mondtam, hogy tudok, akkor még nem tudtam, hogy mire kell. Aztán mikor kiderült és láttam Simon-on, hogy nem biztos benne, hogy odaadhatja nekem a feladatot, mondtam neki, hogy több mint 1000 kérdőívet ellenőriztem már. Ennyi elég is volt neki. Nagyon élveztem magát a feladatot is, meg hogy a franciával is kell egy kicsit foglalkozni. Azért nem voltam valami gyors, mert hát akkor láttam először a kérdőívet, meg kellett értenem a struktúráját és hát a felületet is, amire be volt programozva. (Hát egy kicsit többet tud, mint az Alfa… :) Amúgy online.)

Viszont gondolom, hogy az eredmény is meggyőzhette Simon-t, mert utána még két (vagy három?) kérdőívet kellett neki ellenőriznem. Egy másik franciát (asszem) és egy németet. Németül ugyan sosem tanultam, de azért a teszteléshez bőven elég volt a tudásom. Hiszen a lényeg csak az, hogy a struktúra jó-e, amihez az utasítások angolul vannak, meg hogy minden le van-e fordítva és az van-e ott, ami a papíron. Ezt azért nyelvtudás nélkül is meg lehet oldani. Nem akartam a legvége előtt félbe hagyni, hiszen akkor szinte elölről kezdhettem volna, így egy ágon végigmentem és ezzel csak ¼ 7-re végeztem, így már az első napomon túlóráztam. Azért úgy tűnik, nem lesz rá szükség, hogy ebből rendszert csináljak. Évi már többször is elmondta, hogy ha nem tanulok meg valamit az egyik héten, majd megtanulom a másikon. Meg hogy nem kell mindent tudjak már az első hónapban. Ilyenek. Úgyhogy haladunk, ahogy tudunk. Ez azt eredményezte, hogy gyakorlatilag csak a második hetem közepén kezdtem megismerni azokat a feladatokat, amivel ténylegesen foglalkoznom kell majd.

2011. OKTÓBER 3. – ELSŐ NAP AZ EMI-NÉL - lejegyezve 2011. október 16-án

Hát az EMI nem egy SzondaPhone. :) A pénteki nem túl egyenes próbaútvonalam miatt időben elindultam, szerencsém is volt minden járművel, – mint most már tudom, mert – elég simán jött minden, így végül max. 1 óra 5 percbe telt az út és így fél órával előbb ott voltam, mint amire vártak. Azért nem akartam ennyivel előbb beérni, így addig sétálgattam egy kicsit a környéken. Hát ez eléggé gazdag negyed… :) Végül azért 7 perccel 10 előtt csak bementem. Le kellett ülnöm a recepción, aztán jött egy srác, akit szintén leültettek. Kiderült, ő is aznap kezdett, ráadásul pont velem szemben ül, bár gyakorlatilag nem is látom, mert takarnak a monitorok és ő nem is a mi csapatunkban van. Együtt vezettek fel minket az étkezőbe. Minden kevésbé fontos megbeszélést ott tartanak, mert tárgyalóból nincs elég, annak ellenére, hogy sok van. :) A HR-es elmondta nekünk a legfontosabb tudnivalókat, hogyan épül fel a cég, milyen osztályok vannak, mi az, amit tudnunk kell, milyen nem a munkakörünkhöz tartozó problémánkkal kint keressünk, mit hol találunk az intraneten, ilyenek. Persze mindez le volt írva, kézbe kaptuk, így még jegyzetelni sem kellett. :)

Utána felvezettek a helyünkre. Nem sok időm volt a következő megbeszélés előtt, de ez alatt Évi, a közvetlen főnököm, a volt csoporttársam bemutatott az ő közvetlen főnökének, a kutatós csapat főnökének. Mint kiderült, egy másik srác is aznap kezdett a csapatban, meg egy héttel előttem Cherrelle is, aki a mi kis adatelemző csapatunkban van. Ez a mennyiség már éppen elég volt ahhoz, hogy a bemutatásomra a főnök úgy reagáljon, hogy: „Let’s have a team lunch at 12:30”, azaz, „Legyen csapatebéd 12:30-kor”. Hát lett. :) 15-en mentünk együtt egy thai étterembe. 2-en igazoltan hiányoztak, szóval elég nagy csoport a miénk. Nagyon finomat ettem, természetesen a cég költségére. :) Valami kicsit édeskés szósz volt gombával, mini kukoricával és én mindezt tenger gyümölcseivel kértem, meg persze rizst. Kb. 2-re értünk vissza.

De még a HR-es okítás után Évi mondta, hogy állítsam be a gépem, ahogy nekem jó, ilyesmi, mielőtt elkezd velem foglalkozni. Illetve mielőtt mentem a következő megbeszélésre az ellátási osztály képviselőjével. Ezen már négyen voltunk, mind aznap kezdtünk a cégnél, a negyedik egy sales-es srác volt, igencsak kínainak nézett ki. :) Elmondták, hogy mikor kell hozzájuk fordulni; hogy helyileg mit hol találunk; hogyan lehet közlekedni az épületben; mit lehet kapni a kajáldában és mikor van nyitva; mi a teendő tűzriadó esetén és hogy minden szerdán 4-kor tűzriadó-próba van; hogy hogyan kell ülni és berendezni az asztalunkat, monitort beállítani, stb., megelőzendő a hátfájást illetve a szem romlását, stb. és mindehhez persze egy kis színes füzetke is járt az infókkal. Aztán körbe is mentünk, út közben megmutatták a postázót is és készítettek rólunk fényképet a belépőkártyához, ami pár óra múlva készen is volt és csak belépésre szolgál, de NEM blokkol, mert ha a főbejáraton megy be az ember, csak fel kell mutatni a biztonsági őrnek, hogy tudják, tényleg ott dolgozunk. :) A kártyához jár egy tok olyan csiptetővel, amit ki lehet húzni egy madzagon, hogy ugye ne kelljen állandóan levenni. (Bár igazából egy átlagos napon csak a belépéshez kell elővenni.)

Amint Évi is mondta, az ellátási osztálytól nyugodtan kérjek másik széket, ha derékfájós vagyok. (Egyébként sem volt az enyémen karfa,) meg csuklóvédős egérpadot és csuklóvédőt a billentyűzethez is, ha csuklófájós vagyok. Mindezeket anélkül mondta, hogy tudta volna, pont ezekkel szokott gondom lenni… :)

Ebéd után folytattam a beállításokat, megírtam a levelem az ellátási osztálynak a fentiekről meg a radírról, tolltartóról és hasonlókról, aztán már jött is a következő, az igazi megbeszélés, ami a heti rendszerességű kutatási osztály-megbeszi. Ott sütit kaptunk… Cookies-t. Tudjátok, a nagy kerek lapos süti. Amit sikerült választanom, az ennél csokisabb már nem is lehetett volna. Csokis volt a tésztája is, mindez folyós barna- és fehér csokival töltve. Nem is ettem meg mindet a megbeszin, mert féltem, hogy minden olyan lesz. És hát elég tömény is volt. De finom! :)

A megbeszin a főnök bejelentette, hogy mégsem költöznek Miami-ba, mert a felesége terhes. Na, én ezt pont az ellenkezőjére értettem. Ugyanis azt tudtam Évitől, hogy Miami-ba készül, de akkor is maradt volna a főnökünk. De azért így ez csak jobb, tekintve, hogy Évi szerint ő a világ legjobb főnöke és amit eddig láttam belőle, illetve amilyen leveleket ír, az alapján simán elhiszem. Az a levél olyan, amilyennek egy főnöki levélnek lennie kell, hogy motiválja a csapatot. Lehet tanulni tőle, hátha egyszer még újra szükségem lesz rá. :)

2011. OKTÓBER 2. - lejegyezve 2011. október 16-án

Voltam megnézni a lakást, amiről írtam. Majdnem kivettem, mert tetszett a környék, a család (ami vagy angol volt, vagy amerikai, vagy ilyesmi, mindenesetre anyanyelvű angolok, egy fiatal házaspár 4 hónapos gyerekkel, nagyon aranyosnak tűntek), meg ráadásul egy kanadai lakótársam lett volna még és hát gondoltam, az az ismeretség jól jöhet, ha Kanadába akarnék menni turistáskodni, ami tesómmal egy nagy tervünk. :) De nagyon kicsi és sötét volt a szoba, így szerencsére végül meggyőztem magam, hogy ne ugorjak neki az első lehetőségnek, csak azért, mert szeretném mielőbb letudni a költözést, illetve tudni, hogy elmehetek erről a nem túl jó helyről…

Miután kijöttem tőlük, bízva abban, hogy egy-két levélre is jött válasz azok közül, akiknek a hirdetésére csak e-mailben lehetett válaszolni, vadul kerestem egy netcafét. Hamar kiderült, hogy merre van, de ehhez azért elég sokat kellett gyalogolnom. Mivel továbbra is nyári meleg volt, ez természetesen nem esett nehezemre. És nagyon-nagyon élveztem a környéket. Minden egyes ház aljában valami kisbolt, vagy leginkább kávézó/pub/mini étterem, stb. Éééés mindegyik tele emberrel. Kint is, bent is. Nagyon jó hangulata volt az utcának. Végül – mivel már kellett egy WC :) – én is beültem valahova ebédelni. Héjában sült krumplit ettem, rajta valami kukoricás tonhal pástétommal, mellé saláta. Finom volt és nagyon laktató.

NEGYEDIK NAP – 2011. OKTÓBER 1.

Ma reggel is kicsit beszélgettünk, de ez most nem volt vészesen hosszú. Utána bevettem magam a netcaféba és állandóan csak kértem a „még fél órát”, hogy mindent meg tudjak nézni a lakáshirdetésekből, amit akartam, kiírtam, ami tetszik, majd felhívogattam, írtam nekik. Egy csomó már tárgytalan volt, egy csomót nem vettek fel, de eggyel sikerült egyeztetnem holnap délre a megnézést. Nem épp ez a kedvencem, de nem is rossz. Majd meglátjuk! :)

Legalább 4 órát ott töltöttem a gépnél, legalább ennyi eredménye legyen… :)

Utána elindultam a lakástól a másik irányba, mert arra még nem jártam gyalog. :) Ott is találtam nagyon közel egy kis parkot, vagy inkább kertet. Egészen pontosan egy régi templom és temető kertje. Ezt már csak egy régi templomtorony, egy rom része és néhány 1800-as évekbeli sírkő jelzi. Aranyos, van hangulata, de ha jól láttam, azon inkább csak mindenki átjár, itt nem nagyon szoktak ücsörögni, pedig van két pad azért. Én leültem egy kicsit az egyikre, amíg megettem az ebéd gyanánt vett Croissant-omat.

Aztán egy kis hazai kitérő után újra a kis park magányába „menekültem” a beszélgetések elől, amit bármennyire is élvezek (bár a csajjal kettesben nem nagyon, mert sok olyanról beszél, ami nem érdekel, és még épülni sem tudok belőle, de azért lehet terelni), de úgy éreztem, most fontosabb, hogy folytassam és lehetőleg befejezzem ezt a levelet. Hát befejezni sajnos nem sikerült, de aranyos élményként ott játszadozott körülöttem egy kis mókus, egyszer szerintem nagyon közel jött volna, ha nem zavarja meg valaki. És egyszer meg egy magyar pár ment el előttem. Vicces volt. :) Aztán Attila, a lakótársam is a parkba jött futni és amikor befejezte, odajött hozzám, így hát beszélgettünk… egy fél órát, amíg már muszáj volt elmennem  Skype-olni egyet anyuékkal, mielőtt bezár a netcafé.

Attillával szeretek amúgy beszélgetni, nagyon értelmes és szerintem eléggé egy hullámhosszon vagyunk, eléggé egyféleképpen gondolkozunk a világról, hasonló az értékrendünk, stb. Már látom, hogy több barátnőm is elkezdett kombinálni ennél a pontnál, így hamar megjegyzem, hogy Attila 48 éves, feleség és két gyermek várja otthon, vagy Attila várja azt, hogy csatlakozzonak hozzá. Ő amúgy történész és töri és tesi tanár. Hazaérkezéskor ismét beszélgetés, ahogy már írtam, de most 11 óra és végre sikerült az élményeim végére érjek. :)

Nagyon várom már, hogy végre meglegyen az új lakás és költözhessek és berendezkedhessek végre teljesen az itteni életre és akkor majd adok időt magamnak arra is, hogy meglátogassam a londoni nevezetességeket, vagy 1-2 pub-ot :), hogy megkeressem a táncolási és egyéb lehetőségeket, szóval hogy kialakítsam az új életem erre a fél évre, vagy mennyire. :) (Most azt gondolom, hogy az Olimpia miatt nem lenne nagy baj, ha egy év lenne belőle… :) )